Adakozás

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri járandóságát, mégis ínségbe jut.” Példabeszédek 11:24.

Kérlek, gondolkozzatok el ezen az egy mondaton! Micsoda látszólagos ellentmondás van ebben az igeversben. Ez teljesen ellentmond a mai közfelfogásnak. Hogyan lehetséges az, hogy valaki bőven osztogat és mégis anyagilag gazdagodik?! „Ez lehetetlen! Ez ellentmond miden közgazdasági törvényszerűségnek! Ilyen nincs!” - mondhatod.

Egyszer mutattak egy dokumentumfilmet azokról, akiknek az elmúlt évtizedben ötös találatuk volt a lottón. Legtöbbjük elajándékozott nagyobb összegeket a rokonaiknak, barátaiknak és nekik kevés maradt, ami mára semmivé olvadt. Mások „nagyszerű” üzleti vállalkozásokat kínáló embereknek adtak óriási összegeket - elbukták befektetéseiket. Néhányan a bankba tették és a mai napig is a kamataikból egészítik ki nyugdíjukat. Egy valaki volt csak, aki jól fektette be a pénzt és aratja annak gyümölcsét. Tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy a nagy nyeremény nem hozott könnyű életet, hanem csak sok gondot és bosszúságot.

Az anyagi haszon, a vagyon sok gonddal jár. Az öreg pap azt mondta: „Kis vagyon: kis gond, nagy vagyon: nagy gond.”

A mai igénk azt mondja: „Van, aki bőven osztogat, és mégis gyarapszik.” Valóban ez közgazdasági szempontból nem stimmel. Nem lehetséges. De mint keresztény lelkész azt állítom, hogy ez így igaz. Nem csupán azért, mert az Isten Igéje állítja, hanem azért is, mert ezt igazolja az élet is. Nem mindegy, hogy milyen belső indítékkal adakozunk. Ha valaki büszkeségből, nagyravágyásból, vagy hírnév megszerzése miatt adakozik, az csak elosztogatja, amije van és nem gyarapszik. Nincs az Isten mellette. Isten nem tudja megáldani adakozását.

Ha valaki azonban irgalomból, szeretetteljes együttérzésből, adakozik, annak a vagyona gyarapodik. Azért, mert Isten mellette áll és látja a szíve indítékait.

„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja „igazságotok gyümölcsét”. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.” Korinthusiakhoz írt levél 9. rész.

Az Isten a jókedvű adakozót szereti. Csak gondoljatok bele. Ugyan van Istennek hatalma arra, hogy a semmiből is teremtsen húszezreseket, hogy a rászorultaknak adjon. De Ő nem így tesz. Isten embereket használ fel arra, hogy azok adakozzanak, az Úr pedig megáldja az adakozók munkáját, vállalkozásait, ha alkalmazottként dolgoznak, előléptetéshez segíti őket.

Ne gondoljátok, hogy az egész élet a materializmusnak van alávetve. Sajnos, mivel ezt tanították és ezt verték belénk, ezt sugározzák a reklámok, a filmek, hajlamosak vagyunk ennek mi is bedőlni. Biztosan állíthatom, hogy egy irgalmas ember - itt nemcsak keresztényre gondolok - munkahelyi előléptetése nem csupán annak köszönhető, hogy jól végzi a munkáját. Ha valaki mellett az Isten mellette van, akkor Ő sugallja, hogy ezt az irgalmas és jószívű embert kell inkább magasabb pozícióba helyezni, mint a törtető és protekcióst. Sokszor láttam ilyet! Hála az Istennek, hogy Ő hatalmasabb a rosszindulatú emberek akaratánál!

De menjünk vissza az adakozáshoz. Itt én nem az egyházi adakozásról beszélek, hanem a szegények és a rászorultaknak a megsegítéséről! „Aki bőven osztogat, mégis gyarapszik.” Isten mellette áll annak, aki önként, jókedvvel adakozik. Ismerek egy magas beosztású hívő embert, aki a saját településén minden karácsonykor az önkormányzat családsegítő szolgálatának a közreműködésével 40-50 szegény családnak készít karácsonyi csomagokat. Ő elmondta, hogy ezt a saját pénzéből fizeti és nem ment bele abba, hogy olyan megoldást keressenek neki, ami által ezt az összeget az adójából leírhassa. Ő ezt mondta: „Szerintem az nem igazi adakozás, amikor azáltal én is hasznot húzok, hogy kevesebb adót fizetek.” Igen egyedi és különleges felfogás. Egyet tudok ezzel érteni. Sokan csak úgy hajlandóak adakozni, ha abból nekik is közvetlen hasznuk származik. Ez helytelen! Isten nem tud emellé a kereskedő szemlélet mellé állni. Ez az istenhit hiánya. „Adok, de biztosan kapjak is valamit. Adok, de azért hadd járjak én is jól.” Isten nem támogatja ezt a gondolkodást. Hinned kell, hogy Isten hatalmasabb annál, amit te látsz. Ő, ha látja az adakozó, irgalmas szíved, olyan területen áld meg, ahol nem is gondolnád. Ez az áldás, hatással lesz egész életedre. Isten nem szűkmarkú. Ha Ő valakit megáld, azt nagyon megáldja.

Márk evangéliumába olvashatjuk, amikor Jézus 5000 embert vendégelt meg 5 kenyérből és 2 halból. Isten nincs alávetve a fizika törvényeinek. Az anyagmegmaradás törvénye nem vonatkozik rá. Ő a semmiből is tud valamit előteremteni. És pontosan ez történik meg azzal az emberrel is, aki osztogat és mégis gyarapszik. Isten megáldja az adakozását és többje lesz.

Hadd mutassak rá valami nagyon fontosra. A mai anyagias világunkban az emberek a pénzt hajszolják. Közvetetten erre ösztönöznek a reklámok is: „Vedd meg ezt vagy azt!” De ahhoz, hogy megvehesd pénzt kell szerezned. Legtöbben „hajtanak, mint az állat”. És végül meg tudják venni a kiszemelt árut. A cégek mindig gondoskodnak arról, hogy legyen valami új, valami jobb, amit megvegyél. Amikor megveszed, amire vágytál, egy bizonyos megelégülés lesz benned. Arra a valamire akár büszke is lehetsz, az erősítheti státuszodat, megmutathatod a körülötted élőknek, hogy te jobb vagy. Ez egy olyan megelégülés, ami hamar elmúlik. Így ezt pótolni kell egy másik dolog megvásárlásával. A most leírt dolog sok asszony egyébirányú lelki szükségét is betölti.

De van egy másik megelégülés is. Az, amikor másokon segítesz. Amikor önként segítesz másokon. Egy belső öröm tölt be, hogy segíthettél. Ha úgy adódik, még láthatod mások arcán azt az örömöt, amit a te segítséged által adatott nekik. Ez nem egy megelégülés. Ez az Isten egy különleges szolgálata, ami nem múlik el. Akár sok évvel azután is nagy boldogság árad a lelkedbe.

Nagy öröm van az adakozásban. Kérlek titeket, legyetek nagylelkűek! Legyetek irgalmasok és legyetek készen arra, hogy másokon segítsetek! Mennyire kevés nagylelkű ember van ma a mi kis országunkban. Sajnos sokkal kevesebb jómódú embert látok adakozni. Többen vannak olyanok, akik a maguk szükségei közepette is adakoznak. És Isten jobban megáldja az ő kevés százasaikat, mint a jómódúak sok tízezreseit. Lehet, hogy nem tudnak mercédeszeket venni, de soha nem fogy ki az étel az asztalukról és mindig lesz ruhájuk is. A világ azzal kísért, hogy egyre több anyagit halmozzunk fel. Ami szükséges és elégséges a családjainknak, vegyünk meg! A Biblia azt mondja: „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” 1 Timóteus 6:8-10.

László tiszteletes

Vissza