Van-e lelke az állatoknak?

Ennek a kérdésnek a megválaszolására meg kell vizsgálni, hogy mi a különbség, az emberek és állatok között.

A majom és még néhány egyéb állat már bizonyos értelemben képes arra, hogy értelmesen cselekedjen. Ha az állatkertben az emberszabású majmokat nézzük, az lehet a benyomásunk, mintha valami egészen primitív emberfajtával lenne dolgunk. Ha azonban azt akarjuk megállapítani, hogy nem anyagi részük mennyivel tökéletlenebb az emberénél, akkor csak a teljesítményeiket kell az emberével összevetni. Az ember és állat közt mégiscsak alapvető különbség áll fenn!

Ha végigtekintünk az élő szervezetek hosszú során, a legprimitívebbtől a legfejlettebbig, akkor mindegyikről azt állapíthatjuk meg, hogy egy fokkal fejlettebb az alatta lévőnél. Ha ennek a sornak legfelső fokára az embert akarjuk odailleszteni, akkor azt látjuk, hogy ez teljes képtelenség. Itt ugyanis nincs fokozatos átmenet egy magasabb formába, hanem ugrás van a teljesen már magasabb szintre.

Az ember az állattal szemben önmagáért felelősen cselekszik. Jóllehet megvannak ugyanazon szükségletei, mint az állatnak – éhség, szomjúság, alvásigény, nemi ösztön, stb. – de abban a helyzetben van, hogy uralkodhat ezeken az ösztönökön. Nemet tud mondani nekik.

Ugyanakkor túl is hangsúlyozhatja azokat, amikor pl. élvezetvágytól hajtva káros ételeket eszik vagy iszik, vagy testét sok dohányzással vagy éppen kábítószerekkel teszi tönkre. Ilyen értelmetlenséget az állati ösztön nem enged meg. Az ösztön tehát bizonyos mértékig a felelősségre képtelen teremtmény számára a Teremtő által adott védelmező! Az ember ezzel szemben önző kívánságai befolyása alatt áll, amelyeket szabad akarata által kielégíthet.

Az ember és állat közti különbség jobb megértésére szolgál egy hasonlat. Az ember és állat végső fokon úgy különbözik egymástól, mint egy normális zongora, melyen egy művész játszik, attól a zenegéptől, amelybe csak be kell dobni a pénzt, és lejátssza a választott dalt.

A normális hangszeren a művész nemcsak lejátszhat mindent amit a világon valaha is komponáltak, hanem ezen felül saját fantáziáját is megszólaltathatja, egyedit hozhat létre. Lehetőségei szinte határtalanok.

A zenegépnél egészen más a helyzet. Ez automata, amely bizonyos előre beletáplált zeneszámokat játszik le. Hiába játssza le tökéletesen az előre beletáplált dalokat, azoktól eltérni nem tud, nem képes magától új számot létrehozni. Hasonlóképpen programozott az állat is valamilyen módon.

Ebből a hasonlatból azt is felismerhetjük, miként lehetséges az, hogy egyes állatok ösztönös cselekedetei olykor sokkal értelmesebbek, mint az ember ennek megfelelő, értelemből fakadó tettei.

Itt azonban éppen nem magukról a cselekedetekről van szó, hanem arról, aki végső soron kezdeményezi azokat. Ez mindennapos tapasztalataink alapján mindkét esetben csakis egy gondolkodásra és tervezésre képes szellemi személyiség lehet. Mivel állati ösztönök programozásánál csakis magáról a Teremtőről lehet szó, természetes, hogy eme ösztönök által irányított cselekedetek aránytalanul tökéletesebbek, mint a teremtett emberéi.

Az embernek cselekedeteiben mégis rendkívüli előnye van az állattal szemben, mivel végtelen sok lehetőség közül választhat szabadon. Az állat viszont kötve van a Teremtő által meghatározott mozgástérhez, tehát nem szabad.

Mindezekből könnyen kikövetkeztethető, hogy az állatoknak nincsen lelkük, az embernek viszont egyértelműen van.

Erich Hitzbleck

Vissza