Az apátlan nemzedék

Szerző: Bartus László (168 óra washingtoni tudósítója)

Az elmúlt hónapokban meglepő jelenségeknek volt tanúja a világ. Előbb a Katrina hurrikán alatti fosztogatások, majd a franciaországi zavargások döbbentették meg a nyugati civilizációt. Legalábbis azt a részét, amely nem örül a bajnak.

Az amerikaiak nehézségei láttán Európa alig tudta leplezni elégedettségét (a muzulmán világról nem is szólva, amely Allah igazságos bosszúját látta a természeti csapásban). Míg a párizsi lázadás Amerikában aratott érzékelhető örömöt: a "fennhéjázó franciák", akik annyira érzéketlenek az amerikaiak terroristák ellen folytatott harcával, most megkapták!

Amerika és Európa ellentéte nyilvánvaló, a francia-német törekvések sikeresen Amerika ellen hangolták a jó öreg földrészt. Európában leplezetlen örömmel fogadnak mindent, ami Amerikának rossz, és a legelképesztőbb szörnyűségeket is szívesen elhiszik, ha Amerikáról van szó. Pedig Európának nem igazán van erkölcsi alapja az amerikaiak ítélgetésére. Erre mutatott rá a Wall Street Journal a titkos fogolytáborok miatt kipattant vitában, miután az unió kijelentette: "A jogállami Európában nem lesz Guántanamo." Európa nem volt képes megakadályozni se a gázkamrákat, se a Gulágot, pár éve tehetetlenkedve nézték, hogy a szerbek és az albánok civilek százait gyilkolják halomra.

Kelet-Európában, így Magyarországon is, évekig lehet valakit vádemelés nélkül előzetesben tartani, pedig azok nem terroristák, "csak" köztörvényes bűnözők. Nem beszélve a menekültekről, akik törvényt sem sértettek. Az amerikai lap szerint az európai országok az esetek többségében visszaküldik a menekülteket - oda, ahol nagyobb kínzásoknak vannak kitéve, mint ahogy a CIA vallatja a terroristákat -, és legtöbbször a biztos halál vár rájuk. Ezek az emberek a szabadságukért küzdöttek, és nincs helyük Európában, a terroristáknak ellenben van?

A Wall Street Journal szerint Amerika-ellenesség van a humanista, emberi jogi érvek mögött. Emberi jogi érvek, persze, vannak. Nem szép a kínzás, de a felrobbantott metrószerelvényben szénné égett emberek sem szépek. Nem szép Guántanamo, de az államnak kötelessége, hogy megvédje állampolgárai jogát az, élethez, amit a terroristák nem tisztelnek. Egyébként sem kötelező terroristának lenni, aki mégis ezt választja, annak számolnia kell azzal, hogy törvényen kívüliként kezelik. Ez afféle "munkahelyi ártalom". Sokkal nagyvonalúbban kezeli Európa az emberi jogok védelmét Kínában, Szudánban, Ukrajnában, de még Magyarországon is, és lehetett volna emberi jogi demonstrációt szervezni Szaddám Huszein idején Bagdadban is. De az nem lett volna "buli", vagyis olyan balhé, aminek nincs igazi kockázata.

A lényeg a buli

A Magyar Hírlap kiküldött tudósítója voltam az iraki háborút ellenző pesti tüntetésen. Akkor ez volt a divat, és minden sznob bölcsész ott volt, s nagyon fontosnak érezte magát. Az akkori tüntetés résztvevőinek a szervezők röplapokat osztogattak, hogy "miután mindent megtettünk a világbékéért, este 7-kor találkozunk a Trafóban, zene, tánc, kitűnő italok, buli".

A humanista széptevés mögött a kulcsszó: buli. Buli Hitlernek nevezni Busht, tüntetni a nagy szent világbékéért a terroristák oldalán, buli szétverni minden várost, ahol a világ vezetői összegyűlnek, hogy megoldást keressenek a világ bajaira. (És buli éjszakánként autókat gyújtogatni, és egy focimeccs után, vagy helyette, szétverni a metrószerelvényeket vagy a másik csapat drukkereinek a fejét.) Ennek az irányzatnak a tömény ostobasága és képmutatása talán a G8 (a világ vezető 8 ipari országának vezetői) csúcstalálkozóján lepleződött le leginkább. Töméntelen mennyiségű pénzt szavaztak meg ezek az országok Afrika szegényeinek, de az antiglobalisták szétverték azt a skóciai kisvárost, ahol a megbeszélést tartották. Ha Afrika szegényei érdekelték volna őket, akkor ünnepelniük kellett volna. Ünnepelték viszont ugyanott és ugyanakkor Bill Gatest, a Microsoft alapítóját, mint Afrika nagy barátját, és a Live 8 koncert sztárjait. Miért kell a McDonald's-ot szétverni, a Microsoftot pedig ünnepelni? Magasabb humanista logikát ne keressünk, a válasz abban rejlik, hogy hol mi volt a nagyobb buli.

Az öbölháború után az ENSZ BT szankciókkal büntette Szaddám Huszeint, akkor azzal jöttek a széplelkek, hogy mi lesz az iraki néppel, amely erről mit sem tehet, segíteni kell nekik. Adjunk nekik élelmiszert. De Szaddám megkerülésével nem lehetett élelmiszert adni az iraki népnek, ezért a diktátor, aki tízezer számra gyilkolta a népet, lett a jótékonysági akció iraki megbízottja. Így jött létre az "Olajat élelmiszerért" ENSZ-program, amely gyakorlatilag a szankciók kijátszása volt. Nem kell mondani, hogy az iraki nép egy kiflivéget sem kapott belőle, viszont Szaddám Huszeint gazdagította, megerősítette, és a világot soha nem látott korrupcióba sodorta. Volt, aki azonnal: ő megmondta előre, hogy ez lesz belőle, de őt az emberiség ellenségének, a nyomor pápájának, az emberi szenvedésre érzéketlen fasisztának nevezték ezért.

Az iraki háború elleni orosz és francia tiltakozás szépen csengő humanista szólamokra építő alapjait azóta erősen kikezdte a tény, hogy sok százmillió dollárt vágtak zsebre nagy és befolyásos cégeik Szaddám Husszeintől.

Akik a rosszat jónak mondják

Nemes, szép, igaz, humanista, emberi jogi érvekkel védik a gonoszt, a rosszat, a károst, az ostobát, a pusztítót, olyan erőszakosan, hogy nem lehet ellentmondani, s csak kevesen mernek ellenállni. Az ilyen humanisták nem számolnak a gonosz létezésével, és zavarba jönnek, amikor szembe találják magukat vele.

Meg lehet-e győzni az iszlám fanatikusokat emberi jogi érvekkel? Mit használt a francia humanizmus a ruandai áldozatoknak? Néhány katona jobban jött volna.

Amikor a Katrina hurrikán kitört, és a New Orleans-i fekete gettóban közbiztonsági vákuum keletkezett, elszabadult a pokol. A víz még be sem tört, a fekete gettó bűnöző bandái már fejbe lőttek egy rendőrt, gyilkoltak, százával erőszakoltak meg nőket és gyerekeket. A segélyszállító helikopterekre géppisztolyokból tüzeltek. Feltörtek minden gyógyszertárat, legyilkolták a kórházak személyzetét (s ha már ott voltak, a betegeket is), hogy hozzájussanak mindenféle kábítószerként használható szerekhez. A pokol és az Antikrisztus birodalma lesz ilyen.

Amerika egyik része döbbenten hallgatott, és a politikailag korrekt beszéd szellemében nem szólt semmit, de tudta, miről van szó. Azonban ha ezt nevén nevezi, rasszistának bélyegzik. Az emberi jogok védői pedig azt állították a borzalomról, hogy az a szegénység és a kirekesztettség következménye, a többségi társadalom és az áldozatok a felelősek érte. Meg kellene érteni a fosztogatók problémáját.

Sárkozy és a csőcselékezés

Ugyanez történt Franciaországban. Két észak-afrikai bevándorló fiút lopáson értek, a rendőrök üldözőbe vették őket (ez a dolguk), mire a két tolvaj egy trafóházba menekült, ahol halálos áramütés érte őket. Borzalmas tragédia. De ennek nyomán olyan lázadás tört ki a párizsi gettókban, ami ellen csak a rendkívüli állapot, a kijárási tilalom bevezetésével lehetett védekezni.

Az észak-afrikai bevándorlók gyerekei törtek-zúztak, autókat gyújtottak fel százával egyetlen éjszaka alatt. A történet ismert.

A baloldali ellenzék megértőnek mutatkozott, emberi jogi problémának nevezte a helyzetet, és Nicholas Sarkozy (magyar származású) belügyminisztert okolta a lázadásért, mert az a csőcseléket csőcseléknek nevezte. Párizsban végül azért billent a mérleg nyelve Sarkozy és a jobboldal javára, mert a lakosság kevésbé volt fogékony az emberi jogi maszlagra, miután az autóikat felgyújtották. Ha lett volna a randalírozók között csak egyetlen ember, akinek esze van, és a rombolást irányítani tudja, hogy az ne ingerelje a közvéleményt (ne gyújtsanak föl iskolákat és kórházakat), akkor ez egy emberi jogokért küzdő lázadás, forradalom lett volna, és az emberi jogi hablaty olyan mértékben mételyezte, osztotta volna meg a francia társadalmat, hogy megoldhatatlan krízisbe került volna. Így sem volt könnyű. Magyarországon is olyan cikkek jelentek meg az "emberi jogvédő" humanistáktól, amelyek összehordtak hetet-havat a kapitalizmusról, a bevándorlóellenességről, a kirekesztésről és a szegénységről, felmentve a rombolókat, sőt együttérzést követelve irántuk.

Mit is mondott ez a Nicholas Sarkozy? "Én is egy bevándorló fia vagyok, mint azok, akik gyújtogatnak, és én a 'kirekesztő' Franciaország belügyminisztere lehettem" (és tegyük hozzá, hogy a köztársasági elnöki szék legreménytelibb várományosa. Ha a társadalom kirekesztő, akkor Sarkozynek is a gettóban kellene laknia, és éjszakánként gyújtogatnia. Ha nem ott van, akkor vajon mi a különbség?

Az, hogy amíg Nicholas Sarkozy tudta, hogy mit akar elérni, voltak céljai az életben, és tudta, hogy ahhoz mit kell tennie, addig ezek a gettólakók nem akartak semmit, és nem is csináltak semmit. Amíg ő a könyvtárakat bújta, a Sorbonne-ra járt, addig az algériai és más észak-afrikai bevándorlók az utcán csavarogtak. Többségük ezt úgy megszokta, hogy miután kiöregedett az iskolás korból, dolgozni nem akart, a végzettségével elvégezhető munkát legalábbis, azért a pénzért meg főleg nem. De azt látja, hogy mások jól élnek, az orra előtt vannak a nyugati civilizáció használati cikkei, amit ő is szeretne birtokolni. A szándék és a valóság közötti ellentét először dühöt vált ki, majd rombolásban (vagy rablásban, lopásban) tör ki. Ehhez jön a kábítószer és a bűnözés, ami megfordíthatatlanná teszi a folyamatot. Nem tanulni, nem dolgozni, de úgy élni, ahogyan azok élnek, akik tanultak és dolgoztak - ez a gettó filozófiája. De aki ezt kimondja, az rasszista (az emberi jogok védői szerint).

A hagyományos fekete családmodell felbomlása

Ugyanez az amerikai nagyvárosokban levő fekete gettók problémája. Segélyekből élnek, a levegőbe nem lehet beleszippantani, mert árad a drog illata, a gyerekeket nem az iskola, hanem az utca neveli. De kell a jó kocsi, a szuper tornacsuka. A normális életvezetés hiánya miatt nem tudják elérni azt az életszínvonalat, ami másoknak megadatik, ezért jön a bűnözés: hogyan szerezhetnének máshogy pénzt, ha nem így?

Azt is mondják, hogy felbomlott a tradicionális fekete családmodell. Szégyen, ha egy férfinak csak egy nője van, pláne, ha az a felesége. Ezért kevesen maradnak a családjukkal, az anya egyedül neveli gyerekét, és persze szeretőt tart, néha többet is, de azok nem törődnek a neveléssel, az a legjobb, ha a gyerek nincs otthon. Apa nélkül, pozitív minták, fegyelmezés nélkül felnőtt generáció ez.

Szegénység és szegénység között különbség van

Azt mondják az "ember-jogászok", a szegénység a probléma. De szegénység ott van, ahol az emberek mindent megtettek azért, hogy előre jussanak, keményen dolgoznak, de mégsem jutnak semmire. Az adottságok olyanok, hogy szegények maradnak. Ezek a szegény emberek. De ők nem lázadnak, nem bűnöznek, nem gyilkolnak, és nem gyújtogatnak. A szegény ember tud megelégedni, elégedetté teszi az elvégzett munka, a küzdés maga, és tud örülni annak a kevésnek, amije van. Nem kívánja a másét, hanem örül a sajátjának, amit maga hozott létre. Ezekre mondta Jézus, hogy szegények mindig lesznek köztetek, és hogy ezeket segítsétek. De az, aki nem hoz létre semmit, annak a másé kell. Az a másét kívánja. Rájuk az a mondás igaz, amit Jakab apostol mondott: "Honnét vannak a háborúságok és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg, harcoltok és háborúskodtok, és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt." (Jak 4,1-3) Vagyis: nem azt teszitek, hogy tanultok és dolgoztok, s azután kéritek, hogy az megadja a gyümölcsét. Nem tesztek semmit. Csak sóhajtoztok, hogy legyen meg.

Vagyis, nem jól kéritek. Aki pedig nem tesz semmit, mégis mindent akar, az általában ostobaságot kér, amit a gerjedelmére költ. Először azt kellene kérnie, hogy ő maga megváltozzon.

A gettók öldöklő, romboló lakossága Párizsban vagy New Orleansban nem szegény, hanem bűnöző (hú, ezt nyeljék le az emberi jogvédők!). Nagy részük még csak nem is szegény a szó eredeti értelmében: sokan elfogadnák azt a kocsit Magyarországon, amivel ők járnak. Az ő a problémájukat nem lehet pénzzel megoldani, ahogy azt az emberi jogi aktivisták javasolják (kapjanak több segélyt), mert bármennyi pénzt kapnak, az soha nem elég. Azért sem, mert soha nem dolgoztak meg semmiért, ezért nem tudnak hálásak lenni, és nem tudják felfogni a pénz értékét. Bármennyit kapnak, kifolyik a kezükből. Becsületes ember még csak nem is örül a gondolatnak, hogy lottón hatalmas összeget nyerjen, jobban örülne, ha becsületes munkával elérhetné azt, amit akar. Abban nagyobb öröme lenne.

Max Weber világosan rámutatott a Protestáns etika című könyvében a nem hívők számára is, hogy a kereszténység, a bibliai normák követése, az ige használata és a kapitalizmus szellemisége között szoros összefüggés van. A bibliai kultúrában élő személy pozitív értéknek tekinti a szívós, kitartó, kemény munkát. A vállalkozást, a bátorságot, a célokat, amelyeket el akar érni. A puritanizmust, az áldozatkészséget és a türelmet. Aki célokat tűz maga elé, tudatosan készül azokra, keményen tanul és keményen dolgozik, az a Biblia szellemében jár. Annak működik a kapitalizmusa. Ő az, aki nem ássa el a talentumait, amiket Istentől kapott, akinek van, és akinek adatik. A gettók mentalitása ennek az ellenkezője: ők azok, akik még azt is elveszítik, amijük volt. Erre csak az evangélium képes megtanítani őket, az őszinte hitből és szívből fakadó megtérés. A segélyek és a védelmükre kitalált hamis, álságos humanista ideológiák, csak ártanak nekik. Mert benne hagyják őket abban, amiben vannak.

Szegénység és erkölcs

Nem a szegénység tesz erkölcstelenné valakit, hanem az erkölcstelenség tesz szegénnyé. De nem mindenki azért szegény, mert erkölcstelen. Szegény ember lehet igaz, jóságos és erkölcsös is, és nem feltétlenül gyújtogat. De attól, hogy valaki szegény, még nem biztos, hogy jó is. Nem igaz, hogy a szegénységből szükségszerűen következik a gonoszság vagy akár a jóság. Ahogy nem is a gazdagságból következik. A kísértés mindkettőnél megvan, de különböző. Jézus azt mondta, hogy a gazdagnak nehezebb. Az a gazdagság, amivel tudnak Isten szerint élni, az áldás szellemileg is. Az a gazdagság, amivel nem tudnak élni (csak a csűröket építik neki, vagy a gerjedelmekre költik), az megront. De vannak erkölcsös gazdagok és vannak erkölcsös szegények is, ahogy vannak erkölcstelen gazdagok és erkölcstelen szegények is. Hogy kedvenc példámra hivatkozzam: csak látszólag van különbség a között, ha valaki a naszályi kocsma mögötti szúrós rekettyésben vagy egy elegáns szállodában követi el ugyanazt a bűnt. Előfordul mindkettő, de a lényeg ugyanaz. A végén azonban mindenki számot ad magáról.

Talentumok és gírák

Némely helyen divat volt a keresztények között, hogy az emberek hagyják ott az egyetemet, az iskolát, a munkahelyet és - úgymond - csak az Úrnak szolgáljanak. Én is ezt tettem. Egyik barátom beszélt rá: ha már végigjártam a szociológia szakot, akkor államvizsgázzak le. Sok hasznát még nem vettem, de hálás vagyok érte, mert ez a Biblia szerint való. Az iskolákat be kell fejezni. A kemény tanulás és a kemény munka igaz azokra is, akiket pásztornak, lelkésznek hívott el Isten. A maguk területén nekik is ezt kell tenniük. De akiket nem pásztornak, nem lelkésznek hívott el Isten, azoknak a saját terveikben, céljaikban, megkezdett életpályájukon - a kapott talentumaik szerint - kell keményen tanulni és dolgozni tovább. Nagy pazarlás, amikor valakiből nem lesz pásztor vagy lelkész, de a saját életpályáját is elhagyja, mert ő - úgymond - keresztény lett. Ha az lett, akkor még jobban tudja gyakorolni azt a foglalkozást, amire neki képessége és kedve van, amihez ért, amit szívesen csinál.

A bibliai életstílus szerint nem a pénzt kell hajtani, hanem a munkát és a feladatot, ami boldoggá tesz, és a pénz jön magától (Istentől). A munka, az elvégzett feladat, a küzdés, az újabb tervek, célok, az ezekért tett sikeres erőfeszítések adják meg a megelégedést, önmagában a pénz vagy a szerzett javak soha. Persze, amikor pénzzel bánok, akkor ésszerűen döntök, a nyereségre figyelek, mert a jó sáfár nemcsak üresen forgatja a gírákat, hanem arra törekszik, hogy "Uram, a te gírád tíz gírát nyert", ami igaz nemcsak a szellemi és lelki, hanem az anyagi javakra is. De az első a szellemi, a lelki hozzáállás. A helyes motívum, amit jól példáz, hogy az a szolga, aki csak visszaadta a kapott gírát, és semmit nem csinált, az szellemi szinten elbukott, mert az is jobb lett volna, ha csak az anyagiakra néz, s a gírát odaadja a pénzváltók asztalára, ahonnan kamatostul kapja vissza. A bukása azért szellemi, mert a szívbeli motívumait az határozta meg, hogy gyűlölte azt, akitől a gírát kapta. Ezért magát mentve először hazudozott ("féltem tőled"), majd vádaskodni kezdett ("kemény ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél"), megmutatva a szíve indulatát. Ám sok igazság van abban, amit a gonosz szolga mondott: Isten valóban használni akarja a maga javára, amit mi teszünk, aratni akarja azt, amit mi vetünk (ez a záloga, a reménysége annak, hogy majd mi is aratni fogunk), és szüksége van a munkánkra. Az, aki gyűlöli Őt ezért, az nem csinál semmit, de aki Istent szereti, az örömmel dolgozik, keményen: tíz gírát gyűjt, ha csak teheti, és megkapja a gettók lázadó népének a gíráit is. Ami az emberi jogi aktivistáknak nem tetszik. Mégis így lesz.

Nem arról van szó, hogy a gettólakók gonoszabbak vagy bűnösebbek másoknál, hanem arról, hogy a gettó filozófiájával, szellemével szakítaniuk kell, mégpedig radikálisan. Ha már lázadni van kedvük, akkor lázadjanak a bűnözés, a paráznaság, a lopás, a trágárság, a drogok ellen.

Vissza