Az együttélésről

Magyarországon megdöbbentően csökken évről évre a házasságkötések száma! Szakértők szerint ennek egyik negatív következménye a gyermekszületések számának további csökkenése. Szociológusok keresik a választ. A kormány bizonyos kedvezményeket csak házasságban élők számár biztosít, ez a csökkenő tendencia mégsem áll meg.

Bennünket, lelkészeket is komolyan foglalkoztat ez a probléma. Hivatásunkból adódóan ezt mi más szemszögből közelítjük meg. A Szentírás alapján elkötelezett híve vagyok a házasságnak! Ezt az „intézményt” Isten találta ki azért, hogy az emberek szeretetben, kölcsönös bizalomban éljék együtt az életüket. Az élettársi együttélést az emberek találták ki, ami nem más, mint két ember isteni elképzelés szerinti együttélésének, önző egyéni érdekeket előre helyező, csökevényes helyettesítése. Ez a házasság intézményének megcsúfolása.

Lelkészi tapasztalataim szerint a legtöbb pár, aki nem vállalja a házasság intézményét, nem rendelkezik hosszú távú közös tervvel egymás iránt. Az élettársi viszony megvalósítása könnyű. „Költözzünk össze!” - mondják könnyedén. De nem akarják vállalni a felelősséget egymás iránt. Lelkész nagyapám sokszor mondta: „Ami könnyen jön, az könnyen is megy!” Könnyű az ilyen kapcsolatot felrúgni. Pár hónap múlva már „nem olyan kedves velem a párom, mint amikor összeköltöztünk.” Feltűnik a láthatáron egy másik partner. Ilyenkor egymás szívét törik össze. Nagy veszekedések alakulnak ki, a vége szétköltözés - minden felelősségvállalás nélkül.

Három fontos okot látok, amiért manapság nem kötnek házasságot. Az egymás iránti felelősségvállalás hiánya, a bizalmatlanság és a személyes önzés. A Biblia ezt mondja: „A paráznaság miatt mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak saját férje.” (1 Kornthus 7:2)

Imádkozom Istenhez, hogy a mai rossz korszellem ereje megtörjön, és sok boldog házasság kötessen nemcsak az anyakönyvvezetőknél, hanem az Isten színe előtt is.

László tiszteletes

Vissza