A gazdagság

„Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!” Példabeszédek 23:4.

Kérem, ne döbbenjetek meg túlságosan ezen az igén. Bizony egyszerű és közérthető kijelentés. Mielőtt ennek az igének a mondanivalójára térek rá, szeretnék eloszlatni két elterjedt keresztény szemléletet.

Az első szerint „A szegény hívő a jó hívő”. Ezt a véleményt a rendszerváltás előtt lehetett többet hallani. Magam is átéltem és láttam, hogy kicsit vakbuzgó módon elmarasztalták azt, akinek kicsit jobban ment a dolga. Főleg azokat érte negatív megkülönböztetés, akiknek magánvállalkozása vagy jobb állása volt.

A másik vélemény így szólt: „Ha nem vagy anyagi áldásokkal megáldva, akkor átok alatt vagy, mert Isten nem tud megáldani gazdagsággal.” Ez a vélemény egy Amerikából jött tanításból fakadt. Sajnos a ’90-es években lehetett ilyeneket hallani.

Véleményem szerint mind a két gondolat hibás. Nem az anyagi áldásoktól függ, hogy valaki jó hívő, vagy sem. Tapasztalatom szerint az anyagi Isten ajándéka. Ő maga adja, annak, akinek akarja.

Ha megnézzük a talentumokról szóló példázatot (Máté 25:14-30) láthatjuk, hogy itt a gazda önként döntötte el, hogy kinek, mennyit ad. Így van ez Istennél is. De nagy tévedés lenne, a hívőséget az anyagi áldásokkal összekötni. Lehet egy szerényebb anyagiak között élő keresztény is hűséges hívő és egy gazdag keresztény is jó hívő.

A Példabeszédek könyvében Isten azt mondja: „Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj!” Sokak lelkét terheli a gazdagság hajszolása. A körülöttünk levő világ értékrendszere azt sugallja, hogy „vásárolj többet”, „gyűjts pénzt és vedd meg a legújabbat” . Ha őszintén magunkba nézünk meglátjuk, hogy a gazdagság hajszolása elfáraszt. Aggódás és bizonytalanság alakul ki bennünk. Sok és sok példát tudnék mondani erre.

De, akkor mi a megoldás? Mit mond Isten Igéje? Mit tanácsol az Úr? A Zsoltárok könyve 37:25-26 versei így szólnak: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. Mindenkor könyörül és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.” Isten arra utal, hogy az igaz emberek nem fognak szűkölködni. Ő megadja az életünkhöz megfelelő anyagi javakat. Gyermekeink nem lesznek koldusok. Sőt lehetőségünk lesz kölcsönt adni.

Jézus tudva ennek a kérdésnek a fontosságát így szól: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? Vagy mit igyunk? Vagy mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak néktek.” Máté 6:31-33.

Isten tudja mire van szükségünk. Ő megadja mindazt, amire szükségünk van. De senki ne gondolja, hogy mindezek után nem kell dolgoznia, mert „majd az Isten megadja”.

Mint mindenben a középút a legjobb út. Nem szabad szélsőséges dolgokba esnünk. Téves, ha azt mondod, hogy akkor nem kell dolgozni. De ugyanígy téves, ha magadat meggyötörve hajtasz, hogy meggazdagodj. Egyensúlyban kell lennie életünkben a munkának, a pihenésnek, a családnak, a barátoknak az Istennel való kapcsolatnak, stb. Ezt a legnehezebb megtalálni.

A Példabeszédek könyvében Isten Igéje ezt írja: „Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!”

Nagy tanulság ez! A mai fogyasztói társadalmunkban mindent meg lehet venni, ha van pénzünk. Én azt tanítom a gyermekeimnek, hogy ki kell választanunk, amire éppen akkor szükségünk van. Ez bizony nehéz!

Arra bíztatlak benneteket, hogy határozzuk meg mire van szükségünk és azt vásároljuk meg. Ne hajtsuk esztelenül az anyagiakat! Ne legyünk lusták, mert a szorgos ember gazdag lesz. És ne felejtsük el, hogy Isten az, aki igazán meg tud áldani minket!

László tiszteletes

Vissza