Gyerekpóráz

Angliában egy lelkész elment nosztalgiázni egy parkba, ahol gyerekként sokat játszott. Nagyon szép emlékek fűzték hozzá, és ahogy sétált a kissé már megváltozott „gyermekoázisban”, kellemes emlékképeket idézett fel. Viszont megdöbbenve látta, hogy a mostani anyukák már nem kézen fogva sétálnak gyermekeikkel, hanem egy úgynevezett gyerekpórázzal sétáltatják őket, mint ahogy a kutyákat szokták.

Odament az egyik anyukához és megkérdezte, miért használja ezt a hátitáskának álcázott pórázt. Az anyuka készségesen elmagyarázta, hogy ez jó a gyereknek, mert nagyobb tere van a mozgásra, mint ha kézen fogná, és biztonságosabb is, mert így nem tud elrohanni egy váratlan pillanatban. A lelkész szomorúan vette tudomásul a látottakat és hallottakat, és a következő vasárnap, prédikációjában erről beszélt:

Drága testvéreim! Mint tudjuk a gyermek és szülő közti kapcsolat nagyon fontos. Amikor például sétálunk és fogjuk gyermekünk kezét, érintésünk lelkileg biztonságot nyújt neki. Tudja, hogy ha meg is botlik, mi megtartjuk, vigyázunk rá. Ugyanígy van velünk Jézus Krisztusunk, aki fogja a kezünket, és nem engedi el, mert szeret minket. Ha pedig jól neveljük gyermekünket, és hallgat ránk, biztonsággal elengedhetjük kezét, mert tudjuk, hogy nem fog elszaladni.

De ma már nem divat gyereket nevelni. Elfogadott, hogy a gyerek, nem hallgat a szüleire. Így kezelhetetlenné válik, és nevelés helyett, a szülők torz segédeszközökben keresik a megoldást, mint ahogy ezt a gyerekpóráz is bizonyítja.

Továbbá ennek van egy lelki vetülete is. Döbbenetes, hogy egyre több mai szülőnek a gyermekáldás nem azt jelenti, mint amit kellene. Annyira önzőkké váltak az emberek, hogy a párkapcsolatban is csak saját önkényes igényeiket akarják érvényesíteni, és leuralni a másikat. Ha pedig gyereket szülnek, nem szeretettel nevelik, hanem oda jutottunk, hogy a gyerek olyanná válik a családban, mint egy házi állat.

Etetjük, sétáltatjuk és néha megszeretgetjük, amikor nekünk jól esik, de semmi több! Egyre kevesebb szülő szereti gyermekét! A törődés, és szívből jövő szeretet hiányzik, ami miatt egyre több fiatal lesz öngyilkos, depressziós, mert úgy érzi, hogy terhére van a szüleinek, és csak egy nyűg.

Ha van köztetek bárki, aki úgy érzi, hogy nem kapott kellő szeretete szüleitől, ne csüggedjen! Az Úr szól ma hozzátok, kiket szüleik nem szerettek, és lelki értelemben csak pórázon nevelkedtek fel.

„Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” Zsoltárok 103:3-5.

Adjunk hálát az Úrnak, hogy Őrá mindig számíthatunk, mindig fogja kezünket, és ha meg is botlunk, felsegít drága kegyelme által! Ámen.

Vissza