A házasság

„Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.” 1 Korinthus 7:9.

Szokások jönnek, szokások mennek, a korok változnak, új társadalmi berendezkedések születnek, mások elmúlnak, de az Isten Igéje, a Biblia nem változik! Ez az élő Isten szava, ami szerint kell élnünk az életünket.

Nézzük meg mi az Isten akarata, szemléletmódja a házassággal kapcsolatban. A házasságot Isten találta ki! Ő megteremtette az első embert és a Földet, rajta minden állattal és növénnyel. Megteremtette Ádámot, az első embert. Sajnos nem tudjuk pontosan, mennyi ideig élt Ádám egyedül a Paradicsomban. Ennyire pontos leírásokkal nem rendelkezünk. A hetedik napon Isten megpihent és megáldotta mindazt, amit teremtett. Az embernek megparancsolta, hogy a jó és gonosz tudás fájának a gyümölcsét nem eheti meg. Érdekes lehetett, ahogy Ádám az Édenkertben élt. Nem volt gondja semmire, nem kellett dolgoznia, biztosan nagy sétákat tett, megfigyelte az állatokat. Sőt, Isten abban a kiváltságban részesítette, hogy elnevezhette az állatokat. Nem kellet félnie semmitől, sem vadállattól, sem vihartól, sem fagytól. Amikor Isten is ott sétált a kertben, szóba állhatott vele, kérdezhetett. De a nap egy részét biztosan egyedül, magányosan töltötte.

Isten pedig meglátta, hogy nagyon egyedül van. Majd így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” 1 Mózes 2:18.

A férfiból teremtette az asszonyt. A tudományos magyarázatokhoz szokott gondolkodásunk most sok kérdést tesz fel. Hogyan csinálta? Miért olyan lett a nő teste, amilyen? stb. Nem tudjuk!

Feltételezések vannak, de én megmaradok az Isten Igéjénél. A Biblia nem beszél ezekről a részletekről. „... és odavitte az emberhez” 22. vers. Ez lehetett az első esküvő? Mivelhogy attól fogva együtt éltek. Az ember pedig elégedett volt az asszonnyal. Milyen tökéletesen egyszerű!

Most látjuk, hogy Isten terve és akarata, hogy házasság legyen. Az Úr először megállapította, hogy nem jó az embernek egyedül lennie. Bizony csak az egyedülálló férfiak tudják, mit is jelent egyedül élni. Minden munkára egyedül van, otthon, nincs kihez szólnia, nincs kinek elmondani örömét vagy bánatát. Persze ugyanez vonatkozik az egyedülálló nőkre is. Nem jó sem a férfinak, sem az asszonynak egyedül élnie. Jól állapította meg Isten. Persze ezen az általános kijelentésen túl, vannak problémák, melyeket egyénekre lebontva kell kezelni, megválaszolni. Nyomós oka lehet annak, ha valaki egyedülálló maradt. Egy lelki trauma, a karrier, vagy más egyéb. De nekik sem jó!

A 18. versben Isten így folytatja: „... alkotok hozzáillő segítőtársat.” Ez így volt az Édenkertben és így van ma is. Valami titokzatos módon még a nem keresztények között is megfigyelhető, hogy sok házaspár illik egymáshoz. Az Isten az asszonyt a férfi segítőtársának teremtette, tapasztalatom az, hogy ez fordítva is így igaz.

Nos, kedves férjek! Az asszonyt Isten nem bosszantásul és nem büntetésképpen adta. A házasságot tanulni kell! Férjek! Meg kell tanulnotok, hogyan éljetek együtt értelmesen a feleségetekkel. Az élet nem annyi, hogy egész nap hajtotok, este megvacsoráztok és lefekszetek az asszonnyal vagy nélküle. A házasság egy bensőséges szeretetteli kapcsolat, amiben nap mint nap egymást segítik és a közös életük boldogulásán dolgoznak, egymás mellett jóban, rosszban kitartanak. Úgy kell tekintened a feleségedre, mint a segítőtársadra, aki ráadásul hozzád illik.

Feleségek! Isten nem azért adta a férfit mellétek, hogy a ti türelmeteket tegye állandóan próbára. Nem azért adta, hogy a „hülyeségeit” elviseld. Isten azért adta, mert általa neked egy támaszt adott. Nem kell félned. Van akihez hozzábújj, aki megvéd, aki kiáll érted. Persze azt kérdezed, hol van ilyen férj? Van ilyen, csak sajnos az elmúlt rendszer szétrombolta a helyes férfi és apaképet. A mai fiúknak nincs példaképük és azt várják el tőlük, hogy jó férjek és apák legyenek. És nincs, aki megtanítsa őket.

Határozottan az a véleményem, hogy a házasság az Istentől rendeltetett intézmény és ez jó! Az Ószövetségben is a házasság kötelező forma volt egy férfi és egy nő együttélésére. Akkor nem volt anyakönyvvezető, aki hivatalosan deklarálta volna a házasságkötést. Akkoriban családfők, apák kötöttek szerződést és az ő áldásukkal keltek egybe a fiatalok. Ez egyben üzlet is volt. A házasulandó fiú családjának fizetnie kellett a menyasszonyért, a menyasszony viszont hozományt vitt. Persze egyes népcsoportokban a szokások eltérhettek. De ami fontos, volt valamiféle egyezség. Nem álltak össze „csak úgy” a fiatalok.

Az Újszövetségben Pál apostolon keresztül Isten kijelenti, hogy a házasság fontos. Sajnos manapság igazán válságban van a házasság intézménye. teljesen elfogadott, hogy a fiatalok összeköltöznek. De ez bűn! Isten szemében csak a házasság az elfogadott együttélési forma. Azért találta ki, mert ez így jó! Olyan könnyen költöznek össze, és olyan könnyen költöznek szét. Ennek sok oka van. Csak néhányat sorolok: a kölcsönös bizalmatlanság, könnyen jött könnyen menjen, se vele se nélküle, kölcsönös felelősségvállalás hiánya stb.

Jobb házasságban, mert akkor számíthatsz a másikra. Kell, hogy felvállald Isten és az emberek előtt is a társad. Isten csak azt a kapcsolatot tudja és fogja megáldani, ami az Ő rendelkezése alapján köttetett. Viszont azok, akik együtt élnek, szabad prédái a gonosznak. Az ilyeneket a vágyaik ide, s oda hajthatják. Mindennapos bizonytalanságban élik életüket. Nincs egy biztos kapcsolat mögöttük.

Az öreg pap azt mondja: „Isten nagy örömmel áldja meg az összetartó házastársak életét.”

„Minek az a papír?” - érvelnek sokan. Azért, hogy Isten és ember előtt is visszavonhatatlanul bizonyítsd, hogy a társaddal akarsz együtt élni.

Sajnos a mai modern világunkban túlságosan is előtérbe kerültek az egyéni jogok és nagyon háttérbe szorultak a közösségi jogok. Az elidegenedés már erkölcsi katasztrófával fenyeget.

Kérlek gondolkozz el ezeken a dolgokon!

László tiszteletes

Vissza