Királyi öltözék

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.

A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta. Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?

Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz.
„Kérem, uram, szeretnék a királlyal beszélni, a vacsora kapcsán!”
„Várjon itt!” – felelte az őr.
Pár perc múlva visszatért.
„Őfelsége fogadja önt.” – mondta, és beengedte a koldust.

„Mit szeretnél kedves koldus?” – kérdezte a király.
„Felség, ne haragudjon, hogy zavarni merem. Köszönöm, hogy fogadott engem, egyszerű szegény koldust. Kérem, felség, el szeretnék menni a megtisztelő vacsorájára, de nincsen ruhám, amit illendően felvehetnék. Legyen szíves, segítsen rajtam.” – mondta félő hangon a koldus.
A király elmosolyodott, és ezt mondta: „Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál!”

Ezután a király, magához hívta az ifjú herceget.
„Vezesd ezt az embert a szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!”
A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.
„Most már méltóképpen tudsz eljönni a vacsorámra. De ami a legfontosabb, hogy most már sohasem lesz szükséged rongyaidra. Ez a ruha, amit kaptál tőlem, sohasem fog tönkre menni!” – mondta a király. A koldus térdre hullott, és hálásan megköszönte. Ahogy indulni készült, visszanézett koszos rongyaira, amik ott hevertek a padlón. Habozott, majd végül úgy döntött, megtartja a koszos ruhákat, hátha mégis szüksége lesz rájuk.
Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint ahogy azt a koldus elképzelte. Viszont mégsem tudta annyira élvezni, mert egy zsákban magánál tartotta régi rongyait.

Az idő igazolta, hogy a királynak igaza volt, és a ruha, amit adott tényleg elnyűhetetlen. Mégis a koldus mindig magánál tartotta régi rongyait, nem akart megválni tőlük. Az emberek rongyos batyusnak kezdték gúnyolni a háta mögött.

Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta. A koldus látta a szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő rongyaira nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a király szavai, és felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy úgy járjon, mint egy király egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt.

A király pedig vele sírt.

Jézus Krisztus kereszthalála által meghívást kaptunk Isten királyi családjába. Ahhoz, hogy Istennel vacsorázhassunk, fiától, Jézus Krisztustól kapott, pompás ruhában tündökölhetünk. Csak annyit kell tennünk, hogy elhajítjuk régi rongyainkat, és felöltjük a hit fénylő ruháját. De nem ragaszkodhatunk régi rongyainkhoz. Ha Krisztusba vetjük hitünket, el kell engednünk a bűneinket és régi életmódunkat. Ezeket a dolgokat el kell vetnünk, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen királyként élni és bővelkedni Krisztusban.

Korábbi elgondolkodtató írások »