A kisegér és a zongorista

A világ leghíresebb zongoristája a pincéjében tartotta a világ legrégibb, legszebb és legnagyobb zongoráját. Mindig játszott rajta, amikor csak tehette. Viszont idővel beleköltöztek az egerek, amit nem vett észre.

Az egerek imádták hallgatni a zenét, de nem tudták, hogyan keletkeznek ezek a gyönyörű hangok. Csak annyit tudtak, hogy felülről.

Az egyik alkalommal, az egyik egér feljebb merészkedett és meglátta a húrokat. Gyorsan elmesélte a többieknek, akik innentől kezdve azt gondolták, hogy a húrok hozzák létre a zenedarabokat. De a legkisebb egér azt gondolta, hogy egy zongorista áll az egész mögött. A társai kigúnyolták, mivel még soha senki nem látta a zongoristát.

Egy másik egér tovább merészkedett és meglátta a kis kalapácsokat, amik a húrokat ütik. Ekkor pedig mindenki, azt hitte, hogy a kalapácsoknak köszönhető a csodás zene. De a legkisebb egér továbbra is hitt a zongorista létezésében.

Társai gúnyolni kezdték, és bolondnak nézték, amiért hisz a zongoristában. Mindig azt vágták a fejéhez, hogy a kis kalapácsoknak köszönhető minden, mert az a logikus, mivel van, aki a saját szemével látta, hogy annak köszönhető a zene. Végül annyira megutálták a kisegeret, hogy elüldözték a zongorából.

Amikor a kisegér elkeseredetten kuporgott a zongora lábánál, megjött a híres zongorista és elkezdett játszani. A kisegér csodálattal nézte és hallgatta a megnyugtató zenét. Amint befejezte a zongorista, a kis egér azonnal rohanni akart a többiekhez, hogy elmondja mit látott. De a zongorista észrevette és gyorsan elkapta.

A kis egér azt hitte, hogy meg fog halni, de a zongorista felvitte a pincéből a lakásba, és beletette egy olyan terráriumba, melyben szintén egerek voltak.

A kis egér azóta is boldogan él, mivel nem magányos, mindenki szereti, és nagyon jó dolga van.

Vissza