Mese

Írta: Láng Györgyi

Élt egyszer egy ember, aki nagyon szeretett bábokat készíteni, nagyon ügyes is volt és csodájára jártak a környékről és messzi távolból is. Ez az ember egyszer azt gondolta, hogy már annyira élethűek a bábjai, hogy készít nekik egy házat, majd egy kertet is készített, köré másik házakat is, azután elkészült egy egész város, ország, végül egy szép nagy világot készített a bábjainak. Természetesen csak az unokái tudtak itt játszani, a bábjai nem örültek neki, mert mint bábok az unokák azt tették velük, amit akartak. Ekkor azt mondta az ember, hogy ad nekik életet. Ezek után az unokák még inkább szerették a bábokat, mert csak mondtak nekik valamit és azok úgy tettek, hiszen szabad akaratuk nem volt, de nem is tudtak örülni sem, és érzelmeik sem voltak. Látta az ember, hogy a báboknak így nem jó, mivel az élet anélkül, hogy befolyásolhatnánk ami velünk történik nem ér sokat. Elgondolkozott a bábkészítő, hogy annyi mindent adott már a báboknak, de ha nem tudnak neki örülni hiába adta meg nekik mindezt. Ott volt viszont annak a veszélye, hogy elhagyják őt, ha szabad akaratuk lesz, de mégis ahhoz hogy örülni tudjanak, és boldogok lehessenek, megadta nekik a legnagyobb dolgot: a szabad akaratot is. Nagyon szerette a bábjait és csak jót akart nekik, nem akarta, hogy elmenjenek tőle, de még azt a lehetőséget is meghagyta nekik, mivel szabad akaratot adott és nem korlátozta már őket. Egy ideig nagyon boldog volt minden bábu és sokat táncoltak, nevettek, boldogan köszöngették az életüket a bábkészítőnek és minden csupa vidámság és zene volt az elkészített csodás világban. Mindenkinek megvolt mindene, sőt egymást is szerették nagyon, és együtt örültek mindennek. Ha valami hiányzott nekik a bábkészítőnek szóltak, és ő elkészítette nekik. Teljes összhangban voltak, a bábkészítő is örült, mert annyi hála övezte körül, hogy attól napról napra felvidámodott az ő szíve is. Örült annak, hogy megteremtette a világot a bábjainak.

Egy napon azonban mégis elhagyta őt az egyik báb, mivel kíváncsi volt arra mit csinálnak mások az ő csodás világukon kívül. Elment és a bábkészítő nem tudott mit tenni, holott fájt nagyon a szíve ezért a bábért, és féltette is, hogy mi lesz vele őnélküle, de hagyta, hiszen szabad akaratot adott neki is. Ekkor elkezdődött egy változás, a bábuk egymás után lettek kíváncsiak arra mi van az ő életterükön kívül. Hiába mondta nekik a bábkészítő, hogy ne menjenek el, mert máshol sok veszély vár rájuk és nehéz visszatalálniuk mégis úgy döntöttek elmennek mind, és megkeresik a szerencséjüket máshol. Megszűnt az ujjongás, megszűnt a sok cseverészés, a jókedvű hálálkodás, egyszer csak mindenki elment és a bábkészítő ott maradt egyedül.

Nagy volt az ő szíve, így ezek után is felkerekedett és megnézte hová mentek a bábjai, mint van soruk az idegen világban. Amit látott nagyon lesújtotta őt, mivel a bábjai rongyosan, szakadtan egyre-másra más-más haszontalan örömök után mentek, mivel nem találták a nyugalmukat, nem voltak már jókedvűek, nem voltak már hálásak, sem boldogok. Ezért csak az ideig-óráig való örömöknek éltek. Sokan közülük teljesen elrongyolták a ruháikat, mivel nem vigyázott rájuk senki, de őket nem zavarta, hogy a testük tönkrement, mert az éjszakai élet a maga sarával és piszkával valamit adott nekik, ők sem tudták mit, de a pillanat, amikor megmámorosodtak, az emlékeztette őket a régi életükből valamire, amit ők nem is realizáltak magukban. Volt, aki hagyta, hogy mások kihasználják szépségüket, mert amikor kaptak dicséretet, azt hitték, valódi szeretetben van részük, de nem lelték az igazi szeretetet mégsem. Ennek ellenére egyikőjük sem gondolt a bábkészítőre. Eljöttek tőle, és nem akartak visszamenni. Pedig sokan éheztek is, de az ideig-óráig való részegséggel elfedték a bánatukat. Teljesen megfeledkeztek a készítőjükről. Semmi hálát nem kapott többé a bábkészítő! Nagy szomorúsága mellett, azt látta, hogy egymást szidják és meg is lopják a bábjai, sőt kihasználják egymást! A végén még gyilkost is látott a teremtményei között, akkor a szomorúságában nagy haragra is gerjedt, és azt mondta, hogy kár volt megadni a báboknak az életet. Így ahogyan ő adta nekik elvenni is hatalmában állt, el is döntötte, hogy kiírtja a bábokat, mert nem voltak jók, csak kárt okoztak maguknak és másoknak is.

Ekkor azonban látott egy bábot, aki éppen visszafelé tartott a régi világba, kereste kutatta már napok, hónapok óta a visszavezető utat, és hangosan mondogatta szólítgatta a bábkészítőt, hogy visszafogadja őt, és szüntelen köszönetet mondott, és mindenkinek dicsérte a készítőjét, mert olyan jót adott nekik. Emiatt az emberek kigúnyolták, és persze nem is hittek neki, de ő nem tört meg, hanem csak ment mendegélt, és szüntelen kereste a bábkészítőt. Amikor megtalálta, ő éppen akkor akarta kioltani az összes báb életét, de meghallotta a kereső hangját, ahogy énekelt neki szóló hálás éneket. Ekkor azt mondta a készítő, hogy az ő életét meghagyja, de mindenki mástól elveszi, - mondta - amit adott. Ahogy ezt meghallotta a kereső báb, kérlelte a készítőt más bábokért is, akiket szeretett. Mire meglágyult a szíve a készítőnek, mivel nagyon jó ember volt, és meghagyta még azok életét is akiket kért a keresőnk. Miután ezen bábokat összegyűjtötték, a többi báb gúnyolódása közepette, elmentek mind a világból, és visszatértek a készítőhöz, ezután meghalt mind, aki gúnyolódott, és nem akart visszajönni a készítőhöz. Akik visszatértek újra örvendeztek és szerették azt, aki életet adott nekik, és mivel ez nagyon jó volt a bábkészítőnek úgy döntött, hogy többé nem pusztítja el a bábjait, sőt akiknek tetszett a kinti világ, azoknak még azt is megengedte, hogy ha nem lesznek rosszak maradhatnak ott. Élhetik tovább az életük az idegen világban, de bármikor hazatérhetnek, ha bármire szükségük van, és a lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak magukra és egymásra is nagyon!

Történt azonban, hogy újra és újra születtek olyan bábok, akik nem akartak a jó úton maradni, és fájó dolgokat tettek a készítőnek, mégis a készítő mindig reménykedett, hogy megjavulnak a bábjai, így miközben tanítgatta őket mindig voltak olyan bábok, akik jobban megértették a készítő jó szándékait és a tanításait is, így amikor a készítő nem volt otthon, ők intették a jó útra a bábokat. Sajnos sokszor ez sem segített, sőt a bábok egy része emiatt meg is halt, mert megverték őket, hogy ne okoskodjanak, és a készítő nem tehetett semmit, hanem a meghalt bábjait elvitte magával egy másik helyre, ahol csak a jó bábok lehettek. Mégis nagyon-nagyon szerette az összes általa készített bábot is, és látott mindenkiben jót, még azokban is, akik sok rosszat követtek el. Örvendezett a lelke minden egyes olyan bábún, aki miután rosszat tett, mégis odament a készítőhöz és bocsánatot kért, és azután szerette a készítőt. Ezeken a bábokon nagy-nagy öröme volt a készítőnek, és az igazán jó bábok velük együtt örültek miután a készítő újra adhatott nekik ajándékokat, mivel akik elfordultak tőle azok nem is tudtak odamenni hozzá kérni semmit sem, mert a szívük kemény volt és hideg. Sőt előfordult nagyon sokszor, hogy megfeledkeztek a készítőről, és más bábkészítők - akik nem tudtak életet adni az ő bábjaiknak - azt hitették el velük, hogy ők jobban sorsukat viselik. Sőt azt is elhitették sokakkal, hogy nem is a készítőjük, hanem ők csinálták őket és kirabolták őket, sok áldozatot kértek tőlük, mégis amikor hozzájuk mentek a bábok, nem tudtak nekik segíteni, hiszen nem volt hatalmuk, nem voltak még csak hasonlóak sem a készítőhöz, de nem is szerették a bábokat, csak kihasználták őket.

Egy idő után már így több lett a rossz, mint a jó bábu és a készítő az unokáival már csak nézni tudta, hogy megy tönkre amit felépített. Ekkor azonban elé állt a legkedvesebb unokája és azt mondta a készítőnek. "Nagyapa én elmegyek oda közéjük, velük fogok élni, példát mutatok nekik, és ha rosszak maradnak, én kész vagyok meghalni is értük, hogy lássák milyen fontos a szeretet, ha valaki képes odaadni az életét is a társaiért, az nagyon szereti a többieket. Nagyapa, én kész vagyok ezt megtenni!" Nagyon fájt a szíve a készítőnek, hogy ilyen nagyon megromlottak a bábjai, féltette az unokáját is, mert nagyon-nagyon szerette, de még mindig hitt abban, hogy meg tudnak javulni a bábjai és képesek lesznek újra szeretni és örülni, örvendezni vele és visszatalálnak hozzá, így elfogadta az unokája felajánlását és elengedte a bábukhoz, hogy megmentse őket. Végigkísérte az unokája minden lépését, segítette őt mindenütt, rajta keresztül tudott segíteni a báboknak is, mert nagyon készséges és szeretetteljes unokája volt, aki minden segítséget megadott a báboknak, amit csak a készítő segítségével és az ő szeretetével a bábok iránt volt képes megtenni. Nagyon sok megtört és beteg bábnak segített és tanította is őket, sokan őt is meg akarták ölni, mert tanítani akarta őket, és akik más bábkészítők mellé szegődtek, azok így el is akarták fogni, és megvádolták sok mindennel, és próbálták őt is elcsábítani, hogy más készítővel legyen, de az unoka végig hű maradt a nagyapjához, minden nap beszélgetett vele gondolatban, és így érezte a szeretetét. Mégis amikor felnőtt a bábok között a sok segítsége ellenére törvényszék elé állították, és elítélték azért mert sokat beszélt a készítőről, és nem akart szót fogadni gyilkos kéréseknek. Csak jót akart tenni és ez nem volt érthető a rosszaknak, ezért ki akarták taszítani a világukból. Meg is ölték, de ő tudta, hogy őértük hal meg, és az ő halálát meg fogják írni és példa lesz sok bábnak, akik ezen cselekedete erejével tudnak majd hűek, igazak és jók lenni egymáshoz, és a készítőhöz is. Nagyon kegyetlen kínokat kellett kiállnia, mert kegyetlen világ volt és a halálbüntetés sok szenvedéssel járt, mert azt gondolták, hogy példát mutatnak ezzel, hogy más ne tegye meg azon "bűnöket", amit a halálraítélt tett. A készítő hiába tudott eddig segíteni, ő is látta, hogy ezen kínokat a bábokért tűri az unokája, így nem tehetett semmit, még nézni sem tudta, mert annyira fájt neki az a fájdalom, amit okoztak az unokájának és közben látta a többi készítőt, ahogyan ujjonganak az ő legkedvesebb unokájának halála felett. Az unoka pedig tűrte a fájdalmakat, és még az utolsó pillanatokban is a bábokra csak jót mondott, nem szűnt meg a szeretete irántuk. Amikor meghalt, az egész világ megrendült, földrengések és sötétség borította el az országot, egy pillanatig a gonosz volt az Úr, de ahogy kiábrándultak a bábok a rosszból, visszaállt a világ rendje, és az élet tovább folytatódott. 3 nap múlva visszatért a halottak közül az unoka a bábokhoz, mert a készítőnek meg volt a hatalma, hogy visszaadja az életét. Ekkor ők még nem találkoztak, csak először a bábokhoz ment vissza az unoka, hogy bizonyítsa nekik a készítő erejét, és hogy megtudják, hogy nincsen más ilyen készítő és hirdette nekik, hogy a készítő visszavárja őket és tegyenek bizonyságot erről másoknak is, és legyenek szeretettel teliek, mert a készítő minden vágya ez és ezért is adott nekik irányadó tanításokat, amiket követniük kellett, mindegyiknek a szeretet volt a lényege. Az unoka pedig megígérte a báboknak, hogy ő miután elmegy arra a helyre, ahová csak a jók mehetnek, mindig kérni fogja ezután a készítőt, hogy legyen kegyes a bábokhoz, akik csak megbánják a bűneiket mindenkinek megbocsásson, mert ő már engesztelést mutatott miattuk. Azt is mondta, hogy ezután amikor csak kérik akár gondolatban is a készítőt valamire, és ebben összhangban tudnak lenni és a szeretet irányítja őket, akkor azt meg fogják kapni, sőt tudják majd egymást gyógyítani is, mint ahogyan az unoka is gyógyította őket, mialatt közöttük volt. Azóta is mindenki, aki csak keresi a készítőt és az ő unokáját: megtalálja, mert a készítő az életet adó lélek mellé még egy csodát adott nekik: egy igaz, jó, örökké hű szellemiséget kínált fel a báboknak, ahogyan az élet lelkét a bábokba adta, ezt a lelket is a bábokba költöztette, és így segítette őket mindennapos gondjaik megoldásában, mert bennük volt a tanácsadó lélek is. Ezért aki szerette a készítőt annak nagyon jó élete lehetett.

Vége.

Szereplők:
Készítő: az Atya, aki volt, aki van és aki eljövendő
Unoka: Jézus Krisztus az Úr, a Megváltó
A Tanácsadó lélek: Szent Lélek, vagy Szent Szellem
Bábok: emberek
Más készítők: bálványok és emberek csinálmányai, gonosz erők

Vissza