Barry Minkow története
A pénz boldogít?

Huszonegy évesen már minden összejött - legalábbis úgy tűnt. Külső életemben mindenem megvolt, amire a legtöbb ember csak vágyakozik. A ZZZZ Best nevű szőnyegtisztító cégem, amelyet 16 évesen kezdtem, ekkora már 280 millió dollárt ért. Ezerötszáz négyzetméteres házam egy igen előkelő negyedben épült. Volt egy Ferrárim, és együtt éltem egy gyönyörű nővel, néhány továbbival pedig úgy mellékesen találkozgattam. Mi kellett volna még?

Mégis, huszonegyedig születésnapomat kétségek és bizonytalanság közepette töltöttem. Minden egyes születésnapomon attól féltem, hogy a "csodagyerek" nimbusza egyszer csak elmúlik, és senki nem fog velem foglalkozni; mint egy olyan sportolóval, akinek fényét egy új csillag megjelenítse hirtelen elhomályosítja. Huszonegy évesen úgy éreztem, kiöregedtem.

Ennél azonban sokkal rosszabb volt az, hogy az egész életem egy hamisítvány volt. Ezt persze eltitkoltam a barátaim elől. Fogalmuk sem volt róla, hogy a cégem hazugságokra és csalásra épült.

Vegyes érzésekkel jöttem le hazám lépcsőin, hogy a hallban összegyűlt születésnapi vendégsereget fogadjam. Mindannyian szerettek. Vagy mégsem? Ahogy leértem, láttam a ZZZZ Best könyvelőit és jogászait, és nyomban az jutott eszembe: ezek azért vannak itt, mert ők vezetik a cég könyvelését. Vajon tényleg engem szeretnek-e? A szobában a befektetők egy csoportja álldogált. Arra gondoltam: ezek vajon engem szeretnek, vagy azért jöttek, mert éppen most jó haszonnal tudnak befektetni a cégembe. Azután kiléptem a teraszra, ahol a maffia képviselőit üdvözöltem, akikkel szintén voltak ügyeim. Nagyon jól tudtam, miért vannak itt: pénzt kerestek.

Már a depresszió hullámai törtek rám, amikor visszaléptem a házba. Vajon van-e valaki, akit én érdeklek, azért aki vagyok és nem azért, amit adhatok nekik. A konyhában a legjobb barátomba és a barátnőmbe botlottam. A barátnőm ujján ott volt az a briliáns gyűrű, amit tőlem kapott ajándékba. A legjobb barátomnak éppen most adtam 10.000 dollárt.

Mindenkit megvásároltam ahhoz, hogy utamat a csúcsig egyengessem, szövetségeseimet is mind pénzen vettem. Nem tudtam, hogy van-e ezen a világon egyetlen igazi barátom is. Életem legmagányosabb pillanatát éltem át ezen az estén. Megszereztem mindazt, amiről gondoltam, hogy a teljes elégedettséget fogja nyújtani az életben - a pénzt, a hatalmat, a hírnevet - de mindez csak arra volt jó, hogy rájöjjek: az életem csődbe ment.

Korai megalkuvás

A csalás az életemben már egészen korán, kilencévesen kezdődött. Már akkor is nagyon céltudatos voltam. Akkoriban újság-előfizetéseket árultam, és ebben is a legjobb akartam lenni. Ez sikerült is. De hogyan? Úgy, hogy azt mondtam a lehetséges vevőknek, amit hallani akartak, csak azért, hogy üzletet csináljak. Ha egy ügyfél azt mondta: lemondja az előfizetést, mert az újság mindig a járdán vagy az autója alatt találja meg, én ígéretet tettem, hogy ezentúl személyesen adjuk a kezébe a megrendelt lapot, és visszafizetjük, ha megkárosul. Mindezt azért tettem, hogy megnyerjem az ügyfelet. Figyelmeztettek a cégnél, hogy ilyeneket ne ígérjünk, de én a legjobb akartam lenni. Szomjaztam arra, hogy elismerjenek.

Olyan volt, mint a vénásan befecskendezett kábítószer, ha mások dicsértek és a legjobbnak, hősnek mondtak, még ebben a szűk világomban is. Amikor egyszer megízleltem az elismertséget, már rabja is lettem. Bármit megtettem, hogy újra megízleljem az elismertség mámorító ízét.

Egy nap két üzletkötéssel el voltam maradva az utca másik oldalán dolgozó fiútól, pedig már délután volt. Már csak egy háztömb volt hátra, én pedig eltökéltem, hogy legyőzöm őt. Gyorsan eladtam hát két előfizetést. Azonban már az utolsó háznál jártam. Amikor észrevettem, hogy nincs otthon senki, teljesen elkeseredtem. Lehetetlen, hogy veszítsek! Hirtelen jött a megmentő ötlet: egy kitalált nevet és telefonszámot firkantottam egy hamis megrendelő lapra. Így én győztem. A lebukástól való félelmet gyorsan eloszlatta a mohó vágy, hogy megint én legyek a legjobb.

Mindazonáltal lebuktam. Behívatott a főnök, de nagyon rendesen bánt velem. Ennyit mondott: "Ide figyelj! Észrevettem, hogy mit ügyeskedtél, de nem baj. Nem rúglak ki, mert jó üzletember vagy. Azt azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy eladásokat hamisíts." (Minden sikeres üzletért a cégtől egy dollárt kaptunk.) A főnököm hozzátette: "Ha ennyire kell az a dollár, inkább adok neked a zsebemből."

Nem akart elveszíteni, mert még a csalásommal együtt is elég jól teljesítettem ahhoz, hogy megérje, maradjak az állásomban. A végén csak ennyit jegyzett meg:
- Tartsd tisztán a kezed.

Én azonban mindent letagadtam. Elmegyek innen. Nem akarom hallani - gondoltam magamban. Már ilyen fiatalon a tagadást választottam. Bár nagyon jól tudtam, hogy csaltam, mégis letagadtam, a szégyen miatt, amit ez rám és a családomra hozna.

Miután letettem a telefont a főnökkel való beszélgetés után, anyámhoz fordultam:
- Anya, nem megyek ide többet dolgozni. Azt hiszem, jobban kell a tanulásra összpontosítanom.

A csalásomnak nem lettek további következményei, mivel a főnököm ejtette a dolgot. Nem hívta fel a szüleimet. Viselkedésemet pedig csak megerősítette, hogy az esetet következmények nélkül megúsztam.

Később súlyemeléssel kezdtem foglalkozni, és szervezetemet szteroidokkal bombáztam. Azzal nem törődtem, mennyire rombolnak ezek a szerek; csak a pillanatnyi siker volt a fontos.

Ugyanez állt az üzleti életre is. Nem érdekelt, hogy kin kell ahhoz keresztülgázolnom, hogy a csúcson legyek. A pillanatnak akartam élni. A Ferrari azonnal kellett. Nem számított, ha a hazugság volt az ára.

Anya Jézushoz fordul

Kilencéves koromban egy másik dolog is történt, amely a későbbi életem irányát meghatározta. Zsidó családban nem kis felzúdulást okozott, hogy anyám Jézus követője lett. Ez még a bár mitzvám előtt történt. Hetente kétszer héber-iskolába mentünk; a nővéreim is, én is rendszeresen jártunk a templomba.

Anya egy este azzal jött haza, hogy elfogadta Jézust Urának és Megváltójának. Apám első, ösztönös reakciója az volt, hogy elválik, de ezt nem tette meg. Az anyai nagyanyámon át az apai nagyapámig mindenki megvetette anyát ezért az árulásért. Az Istennel való szövetséget árulta el a szemünkben az, aki csak meg is említette a Krisztus nevet, és ezzel végzetes bűnt követett el. Tényleges árulásának számított ez a családban, hiszen mindkét oldalon emberemlékezet óta a judaizmusba gyökereztünk. Nem volt hát logikus magyarázata annak, hogy anyám Jézusban higgyen.

Apámat végül az kezdte érdekelni, vajon itt adhat egy gyülekezet anyámnak, amit a rabbi vagy a zsinagóga nem tudott nyújtani a számára. Anya rendíthetetlen válasza mindig ez volt:
- Nem egy vallás, hanem egy kapcsolat az, amit megtaláltam.

Anyám fiatal korától céltudatos ember volt; mindig úgy érezte, hogy teljesítenie kell. Gazdag szülei állandóan követelnek tőle: teljesíts, teljesíts, teljesíts.

A judaizmusban ugyanezekkel a követelményekkel találta szemben magát. Meg kellett tartania a parancsolatkat és a 613 levitikuszi törvényt, hiszen az igazságos és fegyelmező Isten úgy tekint le ránk, hogy elvárja: teljesítsünk.

A Messiásban anyám egy olyan Istenre talált, aki elfogadta őt olyannak, amilyen; hibáival, gyengeségeivel együtt. Nem teljesítményeket várt tőle, hanem kegyelmet és irgalmat adott a számára, és ezek idegen fogalmak voltak judaizmusában. Kegyelmet, hiszen valami olyat talált, amelyet nem érdemelt ki, és irgalmat, mert Isten visszatartotta tőle a büntetést, amit viszont megérdemelt volna.

Ez a két szó megváltoztatta egész életét. Többé nem várta tőle senki, hogy teljesítsen, teljesítsen, teljesítsen; hogy küszködve tartsa be a törvény követelményeit. Volt valaki, akinek személyében és művében a törvény beteljesedett; és ez Jézus volt, a Messiás. Anya életének ez új értelmet adott.

Apa megtiltotta, hogy anya a gyerekeknek minderről beszéljen. Anya pedig, aki a Messiásban engedelmes akart lenni férjének, ezt meg is tette. Ám egész életmódja megváltozott. Meggyógyultak tönkrement érzelmei. A családot sokkal több türelemmel és szeretettel kezelte, miután elfogadta Jézust. Ez pedig radikális változás volt. Szavak nélkül is minden percben prédikált.

A tizenhat éves vállalkozó

16 éves voltam, amikor a szüleim garázsában elkezdtem a ZZZZ Best nevű vállalkozásomat. Egyáltalán nem állt szándékomban eredetileg, hogy sikkasszak a Wall Streeten. 16 évesen csak arra vágytam, hogy az iskolában híres legyek. Nem voltam élsportoló, és nem voltam túl jóképű sem. Nagyon sokan vannak az iskolában olyanok, akik nem tartoznak a népszerű "menők" közé, akik nem sztárok. Valahol a középmezőnybe szorulnak és éhezik az elismerést. Én is éppen ilyen voltam. Manapság a gyerekek a szexuális szabadsággal, a kábítószerezéssel vagy az alkohollal próbálják a népszerűséget megszerezni. Én valami olyasmiben, amit senki más nem csinált.

Egészen szűk költségvetéssel kezdtem, hétvégeken és tanítás után dolgoztam. Béreltem egy takarító céget, hogy amíg iskolában vagyok, ők tisztítsák a szőnyegeket. Anyámat és egy másik hölgyet is alkalmaztam, hogy a rendeléseket felvegyék. Míg a többiek az iskolában a pénteki algebra teszt tartotta izgalomba, én azon aggódtam, hogyan fogom tudni kifizetni alkalmazottaimat.

Nagy kihívás volt, de megteremte a várva várt elismerést. Azonnal az újságokba és a tévébe kerültem. Én voltam az első, aki ilyen fiatalon vállalkozásba kezdett. Ismét csaláshoz folyamodtam, csak hogy nevemet és cégemet még ismertebbé tegyem. Elváltoztattam hangomat és mint a ZZZZ Best egyik kuncsaftja, felhívtam egy tévétársaságot. Hosszasan dicshimnuszokat zengtem erről a 16 éves gyerekről, akinek saját cége van, és aki egy algebra és egy spanyol óra között tisztította ki a szőnyegeimet. Javasoltam, hogy a tévétársaság készítsen műsort erről a csodagyerekről. Hamarosan telefonon kerestek meg, hogy interjút készítsenek vele.

Az elkészült program pedig újabb mámorba ejtett, mint a kábítószer. Minden egyes elismerés olyan jó érzéssel töltött el, hogy eloszlatta a cégem fenntartása érdekében végzett csalások miatti állandó lelkiismeret furdalásomat.

Mivel még túl fiatal voltam ahhoz, hogy saját csekkszámlám legyen, megállapodtam a helyi szeszkereskedővel, hogy váltsa be a vásárlói csekkjeimet készpénz-fizetési utalványokra, hogy a számláimat kifizethessem. Ez az ember régi jó barátom volt, így hát megbízott bennem.

Egy nap nem tudtam fizetni az alkalmazottaimnak. Ekkor kellett volna mondanom: "Most kell abbahagyni, amíg még viszonylag jól mennek a dolgok. Megpróbáltam, de most jobb lenne, ha bezárnám a céget." Ehelyett azonban készpénzes utalványokat loptam a barátomtól. Már túlságosan hatalmába ejtett a nyilvánosság és az elismertség ahhoz, hogy a pillanatnyi pénzhiány megállítson.

Bár egyszerűen loptam, az agyamban azonnal szép magyarázatokat találtam: jó célból tettem, és különben is majd visszafizetem a pénzt neki. Évekkel később is, amikor bankoktól hazugsággal szereztem biztosítást több millió dolláros kölcsönökre, megmagyaráztam magamnak, hogy majd visszafizetem, és senki sem fog a dolgon veszteni. Tulajdonképpen nemes célra használom a pénzt, és nem lépek le vele Európába. Azzal hitegettem magam, hogy a vagyont jóra fordítom, és akkor abbahagyom a csalásokat.

Hazugság hazugság hátán

Egyszer a nagymamám ékszereit loptam el, hogy az alkalmazottaimat ki tudjam fizetni. Átjött hozzánk és észrevette, otthon felejtett valamit. Engem kért meg, hogy szaladjak el érte. Én pedig a házában kinyitottam az ékszeres dobozát és néhány ékkövet elvettem. 3000 dollárt kaptam értük egy uzsorásnál, amit a számlára tettem, hogy azon a héten utalni tudjam a fizetéseket.

Nagyanyám tudta, hogy én voltam. Először tagadtam. Ő azonban éppen azelőtt látta az ékszereket, hogy hozzánk átjött volna, mert azon gondolkodott, hogy feltegye őket. Amikor hazaért, már eltűntek. Én voltam az egyetlen személy, aki a lakásában járt közben. Mindennek ellenére tagadtam.

Később azonban bevallottam neki, hogy én voltam és annyi pénzt fizettem vissza nagyanyámnak, amennyit az ékszerek értek. Szörnyen éreztem magam az egész miatt, mert éppen a nagyanyám volt az, aki segítette a vállalkozásomat anyagilag.

Bár nagymamám megbocsátott, az egész incidens arra volt jó, hogy meglássam, mennyire messzire tértem a jó úttól. Mostanra normális gyakorlatommá váltak olyan dolgok, amelyek a vállalkozásom elején elképzelhetetlenek voltak.

A megalkuvás nagyon észrevehetetlenül rombol. Rád csavarodik, és amikor a hamis dolgoknak nem lesz azonnal következménye, egyre nagyobb megalkuvások követik. Lehet, hogy csak azzal kezded, hogy csalsz az adóbevallásodnál, a végén azonban már hazudsz több millió dolláros kölcsönöknél is. Ez így működik. A megalkuvás lassan, de biztosan pusztít.

Megjátszottam rablásokat is. Meguntam, hogy pillanatnyi ötletekkel húzzam ki magam a bajból, amikor nem tudtam fizetni az alkalmazottaimnak; most már nagyobb húzásra készültem. Megrendeztem, hogy kirabolták az irodámat, és felhívtam a biztosító társaságot.
- Uraim, kiraboltak! Elvitték az összes berendezésemet. Miután a rendőrségi jelentés elkészült, egy csekket kaptam a biztosítótól, hogy pótoljam az "ellopott" berendezéseket.
Ezt kétszer vagy háromszor megtettem egymás után a többi irodámba is, más-más biztosító cégekkel. Újabb lépés volt ez lefelé, a megalkuvás útján.

Ilyen eszközökkel elég pénzt szedtem össze ahhoz, hogy újabb boltokat nyissak, és új alkalmazottakat vegyek fel. Meg voltam győződve, hogy nemes célokért küzdök. Pedig semmi mentségem nem lehetett arra, amit csinálok. Egyszerű rablás és lopás volt, amit tettem, bármilyen igazolható szemétbe is csomagoltam az egészet.

Szervezett bűnözés

A nagyapám, aki épületek renoválásával foglalkozott, egy nap megkért, hogy hozzak rendbe néhány szőnyeget egy adott bankszámla terhére. Hozzátette:
- Barry, szeretném, hogy tudd, a fickó megrögzött maffiózó. Vigyázz vele.

Ám ahelyett, hogy megijedtem volna, az első gondolatom az üzlettel vergődő fiatal gyerek gondolata volt: Tudom, mit csinál ilyenkor a maffia. Iszonyú magas kamattal ad nagy kölcsönöket az olyanoknak, mint én. Úgy tekintettem erre a megbízásra, mint tőkeszerzési lehetőségre a cégem számára.

Nem féltem, mert mindezidáig mindig sikerült kivágni magam az adósságaimból. Arról is meggyőztem magam, hogy nekem, mivel ismerik nevem a médiák, a maffia, vagy akárki is adja a pénzt, hosszabb türelmi időt fog adni a visszafizetésnél.

Tehát önként, és nyitott szemmel mentem bele ebbe a kapcsolatba. Elmondtam neki pénzügyi nehézségeimet, amire persze felajánlott egy hihetetlen magas kamatokkal ellátott kölcsönt. Kölcsönt vettem fel, visszafizettem, megint kölcsönt vettem fel, és megint visszafizettem. Kapcsolataim az ilyen emberekkel egyre szövevényesebbek lettek, és ezt mindig önkéntesen tettem. Soha nem zsaroltak és nem félemlítettek meg, hogy az ilyen akciókba belemenjek. Ha fizettem, minden rendben volt.

A sikkasztás sohasem cél, hanem eszköz valamilyen cél elérésére. Az én célom az volt, hogy azt a végső, elképzelt összeget megszerezzem. A cégem növekedésével szerettem volna nyilvánosan is megjelenni a Wall Streeten, hogy elég tőkét szerezzek. Ezzel végre kifizethettem volna a maffiát és a többieket is, akiknek tartoztam, és tisztázhattam volna magam.

Mennyibe kerül Isten?

Sikerem csúcsán egy nap anyám feltett egy kérdést:
- Gondolod, hogy ezen a sok pénzen vehetsz egy jegyet a menybe? Mit akarsz Istennel kezdeni?
Egyetlen rezzenés nélkül így válaszoltam:
- Mennyibe kerül Isten? Megveszem őt.

Anyámat összetörte feleletem. Azzal az elhatározással ment ki az irodámból, hogy elkezd a ZZZZ Best bukásáért imádkozni; még akkor is, ha ő maga és az apám is az alkalmazottaim voltak. Nem az állása érdekelte őt. Azért akarta, hogy a cég tönkremenjen, mert látta, ez az akadálya annak, hogy Jézussal valódi kapcsolatom legyen.

Egyetlen év leforgása alatt a cég darabokra hullott.

Kitalált vállalkozások és manipulált tőzsdei árfolyamok

Bár pályája csúcspontján a ZZZZ Best 13000 alkalmazottal, 23 különböző telephelyen végezte a szőnyeg, bútor és kárpit tisztító tevékenységét, a cég tatarozással foglalkozó része pusztán kitaláció volt. Azt állítottam, hogy különböző tűz vagy tíz által károsult épületeken több millió dolláros helyreállítási munkákat végeztünk. Ám ilyen munkálatok a valóságban nem léteztek.

Ezeket a szerződéseket használtam arra, hogy pénzalapokat teremtsek. Elvittem egy-egy ilyen projekt a befektetőkhöz, és ezt mondtam nekik:
- Ha most kaphatok önöktől egy 1000.000 dolláros kölcsönt, be tudom fejezni ezt a munkát. 90 napos lejárattal körülbelül 30.000 dollár kamatot számolhatnak, így a tőkéjüket három hónap alatt tetemes összeggel megnövelve kaphatják vissza.

Természetes az így szerzett pénzeket arra használtam, hogy az előző kitalált építkezési munkára felvett kölcsönt fizessem vissza, és hogy a vállalatot életben tartsam - egyáltalán nem tatarozási munkára.

Ezek az állítólagos tatarozási munkák nemcsak készpénz-készleteket hoztak létre, hanem növelték a bevételemet is a mérlegben, amely végső soron részvényeim értékének növekedéséhez vezetett. Ahogy ezek az építkezési "munkák" növekedtek, a cég a valóságosnál tízszer nagyobbnak kezdett látszani.

A ZZZZ Best részvényei 1987. Márciusában és áprilisában már 18 dollárra rúgtak, így a vállalat értéke papíron már 120 millió dollár volt. Néhány hónapon belül már saját, zárolt részvényeimet is áruba bocsáthattam. Azt terveztem, hogy egymillió részvényt bocsátok ki, így szerzek 18 millió dollár tőkét, és ezzel helyrehozom a kétes ügyeleteket. Mindeközben lépéseket tettünk, hogy felvásároljuk a Key Serv nevű vállalatot, amely a Sears cég hivatalos szőnyegtisztító részlege volt országszerte. Ha ez a 40 millió dolláros üzlet megvalósult volna, birtokába jutottunk volna a Sears jogainak, és országos üzletlánccá váltunk volna.

Összeomlás

Éppen mielőtt e hatalmas üzletet sikeresen nyélbe ütöttük volna, megjelent egy cikk a Los Angeles Times-ban, amely egy hitelkártya-hamisítást teregetett ki. Ebben én is részt vettem, úgy két-három évvel korábban. Amíg a tatarozási projektekkel kapcsolatos nagyobb csalásra nem jönnek rá, ezt a negatív hírverést valahogy sikerül majd eloszlatnom, gondoltam először a cikk olvastán. Ám ez a cikk a Key Serve üzletet intéző pénzügyi szakemberek arra késztettek, hogy vállalkozásomat közelebbről átvizsgálják. Most már minden alapjuk meg volt arra, hogy ártatlanságomat kétségbe vonják. És amikor egy kicsit mélyebbre ástak, rájöttek, hogy a ZZZZ Best nem más, mint illúzió.

Az újságok a feltárás eredményét 1987. május 22-én hozták nyilvánosságra. Ez a dátum örökre emlékezetembe vésődött. A ZZZZ Best részvényei 5 pontot zuhantak a tőzsdén. Minden hitelezőm követelni kezdte rajtam a tartozásaimat. A bankok zárolták a számláimat. 1300 alkalmazott közben tőlem várta a megélhetését. A 40 millió dolláros üzlet pedig, amelynek megszerzése oly keményen fáradoztam, megsemmisült. Mindenem úszott, ahogyan öt év munkájának talaja kezdett összeomlani a lábaim alatt.

A médiák, amelyekhez eddig oly szívesen fordultam saját reklámozásom érdekében, most körülvették irodámat, és olyan kérdéseket tettek fel, amelyekre nem tudtam válaszolni. Leggyötrőbb félelmeim váltak valóra, miután a hitelkártya ügyben nyilatkoztam. Az egyik riporter ugyanis feltette a kérdést:
- Úgy értesültünk, hogy ön egy 7 millió dolláros tartozási munkát végzett el Sacramento városában. - Valaki ugyanis a helyszínre utazott, hogy ellenőrizze az ügyet. Majd ezzel folytatta:
- Azt találtuk azonban, hogy ilyen tatarozási munka nem létezik. Mivel akarja megvédeni magát?

Ebben a pillanatban tudtam, hogy mindennek vége. Az agyamban tudtam, de nem akartam még elismerni. Őrülten harcoltam, hogy megmentsem a helyzetet, és másokat is rávettem, hogy hazudjanak a kedvemért, csakhogy az üzletet megtarthassam, de a bukás elkerülhetetlen volt.

Ha ez az üzlet sikerült volna, elég tőkét szereztem volna. A sikkasztás szempontjából rendbe tudtam volna hozni a dolgokat. De biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése lett volna, és újabb sikkasztásba keveredek, mert a szívem nem változott meg.

Bűnösen és magányosan

1987-ben, röviddel azután, hogy a cég vezetéséről megszégyenülten mondtam le, a sajtó körülvette a szüleim házát. A USA Today és más helyi lapok is tudósítani akartak erről a nagy port kavaró ügyről. Ez a fiatal vállalkozó, a legfiatalabb srác, aki az Egyesült Államok történetében vállalkozást indított, nem más, mint egy kudarcot vallott ember.

Elmentem édesanyámhoz, hogy megmagyarázzam neki: nincsen többé munkahelye. Erre természetesen ő is rájött. Azt sem titkolta, hogy azóta imádkozott a ZZZZ Best bukásáért, amikor megkérdeztem tőle, hogy mennyiért lehet Istent megvenni. Azt is mondta, hogy szeret, és Jézusban bocsánatra és kegyelemre találhatok. Majd hozzátette:
- Tudom, hogy kellemetlen a számodra, hogy nekem mondd el mindazt, amit tettél, hiszen az anyád vagyok. De van egy drága barátom, Dottie-nak hívják. Nagyon szereti az Urat, és szívesen elbeszélgetne veled.

Már csak ez a Jézus dolog hiányzott - gondoltam magamban. Dottie azonban a család régi barátja volt, én pedig szörnyen magányosnak éreztem magam, és gyötört a bűntudat. Szükségem volt valakire, akivel tejesen nyíltan beszélhetek. Így hát végül beleegyeztem.

- Barry, nem fogok most prédikálni neked - mondta Dottie, amikor beléptem a lakásukba. - Nem akarok arról beszélni, hogy melyik vers mit mond a Bibliában. Egyetlen kérdést szeretnék csak feltenni: megérte? Adott-e a pénz, a hatalom, a befolyás, a hírnév igazi nyugalmat és megelégedettséget a számodra?
Végignéztem csődöt mondott életemen:
- Nem, nem érte meg.
Ő így folytatta:
- Én megoldást szeretnék javasolni. Jézus személye és az Ő műve ez a megoldás. Maradéktalan bocsánatot találsz nála, és megszabadulhatsz a lelkiismeret furdalástól. Erőt kapsz, hogy végigjárd azt az utat, amit a tetteid következményeként végig kell járnod.
Még két fontos érvet hozott fel:
- Ha már kinyomtad a fogkrémet a tubusból, nem teheted vissza - ez alatt nyilván azt értette, hogy amit a ZZZZ Best ügyben megtettem, azon már nem változtathatok. - Arra azonban soha nincs túl késő, hogy azt tedd, ami helyes.

Ez a tanács nagyon mély hatással volt rám. Az egész ZZZZ Best botrány iróniája az volt - és ez senkinek sem tűnt fel -, hogy igazából engem csaptak be. Bár igaz, hogy a csalások sorozatát én követtem el, végső soron én voltam az, aki elhittem, hogy becsületem és jellemem rovására is megéri, ha a csúcsra jutok, és ez majd békét, elégedettséget és célt ad az életemnek. Igazából a teljes értelmetlenség lett a vége.

Egy héttel később a tengerparton sétáltam. Az újságcikkek folytonosan azzal bombáztak, hogy az életem hátralevő részét börtönben fogom tölteni. Azon az estén, ahogy a tenger mellett sétáltam, Jézushoz kiáltottam, hogy bocsásson meg és legyen az életem Ura és Megváltója.

Bár imádságom őszinte volt, valahol a tudatom sarkában felmerült egy gondolat: "Lehet, hogy ez lesz utolsó nagy hamisításom. Elfogadom Jézust, és megúszom egy könnyű büntetéssel."

A szokás hatalma

Röviddel e tapasztalat után az ügyvédem tanácsára 60 perces interjút adtam. Eszemben sem volt bevallani az igazat, inkább jó lehetőséget láttam az interjúban arra, hogy megvédjem "ártatlanságomat". Szörnyű volt. Diane Sawyer, a riporternő rendkívül jól felkészült.
- Igaz-e, Minkow úr, hogy ön a szervezett bűnözésben is részt vett?
- Nem, nem igaz - válaszoltam. Ő azonban így folytatta:
- Akkor mivel magyarázza ezt a papírt? - és egy cégbejegyzési dokumentumot húzott elő, amelyben az én nevem szerepelt, mint elnöké, az elnök helyettes pedig az egyik maffia csoport vezetője volt. Erre csak annyit mondtam, hogy bizonyára meghamisították az aláírásomat.

Bár Jézus megbocsátott, időbe telt, míg a Szent Szellem apránként kezdte átformálni az életemet. Egyszer azonban észrevettem, hogy már nem tudok úgy hazudni, mint régebben. A lelkiismeretem még élesebben furdalt, mint korábban, ha ezt tettem.

E 60 perces interjú után tüdőgyulladással kórházba kerültem, és olyan vádakkal kellett szembenéznem, amik miatt 270 évre börtönbe kerülhettem. John Orr, egy FBI ügynök keresett meg telefonon. Ő vizsgálta az ügyemet az elmúlt hat hónap során, és most készült vádat emelni. Meg akarta azonban tudni, jól vagyok-e egészségügyileg, mert tudta, hogy tüdőgyulladásom oka a szteroidokkal való visszaélés volt.
- Meg kell tartanom a hivatásom által diktált pártatlan távolságot öntől, azonban ennek nincsenek személyes okai. Helytelenül cselekedett, ezért vádat kell emelnünk ön ellen, de azt nem kívánjuk, hogy meg is halljon!

Magatartása megérintette bensőmet. Azon nyomban újra imádkoztam a bocsánatáért és az újrakezdés lehetőségéért.

Ítélet, büntetés, börtön

1988. végén a sikkasztás minden formájában bűnösnek találtak. Az ítélet: 26 év börtön és 26 millió dollár. Mindenki szemtanúja volt, amikor Barry megkapta, amit érdemelt. Életem legkínosabb pillanata volt ez. A tárgyalóterem tele volt a média embereivel, és még a megkárosítottak közül is sokan eljöttek.

Anyámat megkértem, hogy ne legyen ott, de ő ragaszkodott hozzá, hogy eljön a tárgyalásra. A terem felbolydult, miután az ítéletet felolvasták. Az újságírók rohantak a mikrofonjaikhoz, hogy beolvassák híranyagaikat. Az őrök mellém léptek, hogy visszatuszkoljanak a cellámba, én azonban a kijáratnál egy pillanatra visszanéztem anyámra, hogy vajon sír-e és kétségbe van-e esve. A pillantásunk találkozott. Anya összekulcsolt kezeit az arcához, majd az ég felé emelte, és rám mosolygott. Megértettem gesztusai egyszerű üzenetét: Jézus az Úr. Nem félek.

Ez az üzenet erőt adott, nemcsak ahhoz, hogy letöltsem büntetésem, hanem hogy más emberként jöjjek ki a börtönből.

Hét évnél egy kicsit többet ültem le. Időnként megkérdezték, hogy hitvallásom vajon nem amolyan "börtön-vallás"-e, egy újabb csalás. A börtönből sikkasztásaim minden károsultjának írtam, és megfogadtam, hogy visszafizetem az okozott veszteségeket. Sokan így reagáltak:
- Majd meglátjuk, mit csinálsz, ha kikerülsz a börtönből, és már nem lesz szükséged ránk ahhoz, hogy kiszabadulj.

Soha nem felejtem el 1989-et, amikor két börtönben töltött év után bemerítkeztem. Amikor kész voltam, ott álltam és csepegett rólam a víz. A pásztor három kinti tanú jelenlétében merített be egy fürdőkádba. A pásztor, mielőtt a törölközőt odanyújtotta volna, feltett egy kérdést:
- Akarsz-e valamit mondani?
A tanúk később elmondták, hogy válaszom megérintette őket.
- Uram, tedd ezt az egészet valóságossá! Egész életemben hazug és csaló voltam. Még azt sem tudom, hogy most is nem csalok és hazudok-e! Azért imádkozom, hogy ha Jézus él, hadd legyen ez a tapasztalatom valóságos!

Nem egészen öt év alatt két diplomát szereztem rendszeres teológiából, és a börtönben a Keresztény Atléták Szövetségének elnöke lettem. Az Úr meghallgatta az imámat, és Jézust valóságossá tette az életemben.

Visszatérés

1994. decembere óta szabad vagyok. Jogilag nem kötelességem, hogy visszafizessek minden okozott kárt. Szerezhetnék egy átlagos, civil munkát, és emellett minden évben rendszeres minimális kártérítést fizethetnék. Minden időmet és energiámat azonban arra szánom, hogy legális eszközökkel kártalanítsak mindenkit. Tapasztalataimról írott könyvem minden bevételét is áldozataim kárpótlására fordítom. A sikkasztások megelőzéséről szóló szemináriumaimból befolyó összegekre is ez igaz.

Néhány korábbi áldozatom legjobb barátommá vált. Még maguk az FBI ügynökök is, akik a börtönbe raktak, megkértek, hogy beszéljek egy banki szemináriumukon.

Az élet legnagyobb csalása az, ha elhisszük, hogy nincs örök élet, nincs Jézus. De Jézus él! Ő feltámadt a halálból és visszajött, hogy igazolja: van örök élet, amit vagy megszerzünk, vagy eljátszunk. Ha Jézust hit által elfogadod, olyan változásokat hoz életedbe, amiről nem is álmodtál.

Sid Roth kommentárja

Rendes ember voltam. Végtére is, soha nem raboltam bankot, és nem is öltem embert. Vagyis, másokkal összevetve: jó ember voltam - vagy mégse?

Isten azt mondja: "Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem" (Zsoltárok 14,3). Ezért adta nekünk a Tízparancsolatot. Segítségével emberi jóságunkat Isten mércéje szerint tudjuk megvizsgálni. Bűn a házasságon kívül szexuális kapcsolatot létesíteni. Bűn hazudni, még amolyan ártatlan hazugságot is. Bűn más dolgait kívánni. Én régebben kívántam barátaim feleségét, házát, vagyonát. Bűn lopni. Én pedig elloptam a tollakat a munkahelyemről, és csaltam a költségelszámolásban. Nem tiszteltem anyámat és apámat. Önmagamat mindenképpen magasabbra értékeltem, mint a Teremtő Istent. Ezt pedig a Biblia bálványimádásnak hívja.

A Tóra mércéje szerint már egyetlen bűn is örökre elválaszt bennünket Isten tökéletes mértékétől. Az ítélet napján mindegyikünknek meg kell állnia Isten előtt. Mindannyian bűnösök vagyunk, és megérdemeljük a büntetést.

Istennek a Törvény alapján adott irgalma az egyetlen menedékünk. Isten elfogadta az ártatlan bárányok vérét, hogy az fedezze el vétkeinket. Ma a Törvény Jézus vérét kéri. Hála legyen Istennek, hogy bűneimre Jézusban találtam bocsánatot. Megtértem és megvallottam bűneimet. És a Messiás vére árán nem kell Isten haragjával szembenéznem.

Vissza