Sebzettnek lenni

Sajnos nemcsak testileg tudunk megsebesülni, hanem lelkileg is. Ami sokszor sokkal rosszabb, mint a testi fájdalom. Ha fáj a lábunk, akkor csak bicegünk, de attól a kezünket, és más egyéb testrészeinket gond nélkül tudjuk használni. De amikor lelkileg megsérülünk, akkor az kihathat mindenre. Depresszióba süllyedünk, nem eszünk, nem akarunk találkozni senkivel, és végül uralmat vesz rajtunk az önsajnálat, keserűség, harag és a bánat.

Sokakat barát, családtag, szeretett személy, keresztény testvér sebzett meg, pedig az ember azt hinné, hogy akit magához közel enged, attól nem várhat bántást és fájdalmat. A fájdalom az élet velejárója és el kell tudnunk ezt fogadni, továbblépni, és a megoldást keresni rá.

Egy gyülekezet pásztora elment egy nénihez látogatóba. A ház nagyon szép volt és rendezett, egy jó környéken. Viszont a hölgynek nagyon rossz kedve volt, és mérgesen bosszankodott, hogy az önkormányzat egy régi gyönyörű fát kivágott a háza előtt. Kötődött a fához, mert nagyon sok szép emlék fűződött hozzá. De ez az esemény annyira, rányomta a bélyegét a hangulatára és kedélyállapotára, hogy teljesen megmérgezte a beszélgetést.

Végül a pásztor ezt mondta: „Kedves hölgyem, megértem fájdalmát, de nem szabad hagyni, hogy békétlenség hatalmaskodjon el a szívében. Túl kell lépnie ezen! És ne azon bosszankodjon, ami megtörtént, hanem azon gondolkozzon, hogy mit tehet. Például, vegyen egy ugyan olyan fajtájú fát, és ültesse el a kertjében. Azt más nem vághatja majd ki. Bár nem ugyan az a fa lesz, amihez rengeteg emlék fűződik, de legalább enyhíteni fogja a fájdalmát.”

Nagyon sokszor apróbb dolgok is úgy ki tudnak minket zökkenti a békességünkből, hogy az komoly lelki terhet ró ránk. Ezt nem szabad hagynunk, hogy az élet apróbb dolgai állandóan mérgezzék lelkünket. Törekedjünk a megoldásra, ne hergeljük magunkat és ne futkossunk körbe-körbe egy probléma körül.

Vissza