Sötét erők szolgálatában

Ron Cohen története

Csak egy szokásos nap volt. Hatodikos voltam és siettem haza az iskolából, leszálltam az iskolabuszról, átöltöztem, ittam egy korty tejet és kirohantam az ajtón. Siettem átjutni az utcán, hogy találkozhassam barátaimmal.
Jellegzetes zsidó családban nőttem fel Huntingtonban, Long Islandon. Mivel Cohenek voltunk, édesapám a rabbinikus szabályok szerint élt, sőt egy ideig még kósernek is számított. Gyermekkorom mégis messze volt a szabályostól. A Woolsey Street mögött az erdőben volt egy tisztás, ahol ástam egy gödröt és farönkökkel vettem körül, hogy le lehessen rájuk ülni. Ott szoktam várni a barátaimat.
Fiatal srác koromban nagyon sok barátom volt. Összejártunk és beszélgettünk. Ismertek engem, és én is ismertem őket. Az egyedüli probléma csak az volt, hogy barátaimnak nem volt hús-vér testük! Szellemek voltak.
Attól kezdve, hogy először jelentek meg kicsiny ragyogó formát öltött fényekként, valamivel több, mint egy év telt el, mire végre "személyekként" tudtam őket azonosítani. Nevükön szólíthattam őket, beszélhettem velük és ők is velem. Sok éven át velem maradtak. New York Cityben, amikor médium voltam, ezek a "barátaim" más emberek életéről adtak információkat.
Emlékszem, hogy reggelente, amikor felébredtem, a torkomon át gyakran elhagytam a testemet, átrepültem a lakóépületek felett, majd le a parkolóházhoz, ahol a gyerekek játszottak. Miután megnéztem, hogy mit csinálnak és milyen ruha van rajtuk, visszacsúsztam a testembe. Ezután felkeltem, felöltözködtem és csatlakoztam hozzájuk. Mindig mindent úgy találtam, ahogy előzőleg láttam.
12 éves koromban egy olyan természetfeletti élményben volt részem, amely meghatározta a jövőmet. Délután öt óra lehetett egy szép, forró, júniusi napon. Kisétáltam lakásunk bejárati ajtaján, és észrevettem, hogy kb. 7 méterre bal kezem felől egy ember áll egy domb tetején, és engem néz. Hosszú barna haja volt és erőteljes tekintete. Hosszú, fehér ruhát viselt és karjait széttárta. Emlékszem, hogy vöröslő lyukakat láttam kezein. Ösztönösen tudtam, hogy Jézus az. Nem látomás volt ez, hanem valóságos jelenés.
Mivel a hagyományokhoz erősen ragaszkodó zsidó családból származom, nem sokat tudtam Jézusról, amit pedig tudtam, az mind negatív volt. Ám abban a pillanatban két hatalmas dolog történt velem.
Először is túláradó vágyat éreztem, hogy valóságosan megtaláljam ezt az embert - nem egy vallásban, hagyományban vagy épületben, hanem, hogy megtaláljam a valódi Jézust.
A másik egy belső felismerés, kijelentés volt arról, hogy a csodák világa valóságos. Valahogy belülről tudtam, hogy annak, aki ismeri Jézust, adott a lehetőség, hogy felnyúljon a szellemvilágba, és átvegyen egy csodát az életébe!
Ez volt tizenhat éves kutatásom kezdete!

Ez az, amit kerestél

A Northport középiskolában érettségiztem, és a floridai Miami Egyetemen tanultam tovább könyvelési szakon. Az egyetem második és harmadik éve alatt belekeveredtem az asztrológiába, a numerológiába, az okkult jelenségek kutatásába, és kapcsolatba kerültem egy Edgar Cayce Alapítvány nevű csoporttal. Edgar Cayce spiritiszta médium és "szellemi közvetítő" volt, aki felső helyeken lévő gonosz szellemekkel és a sötétség erőivel volt kapcsolatban, amelyek transzba vitték, és beszéltek rajta keresztül.
Egyetemi tanulmányaim utolsó évében sok kubai telepedett le Floridában. Közöttük találkoztam a kubai santaria, vagy boszorkányság gyakorlóival, akik megtanítottak arra, miképpen irányíthatom a szellemeket úgy, hogy saját "vágyaimat" elérjem; hogy miképp gyakorolhatok kontrollt felettük. Mi is az a kontroll, vagy varázslás?
Egyszerűen az, hogy az történik, amit mi akarunk. Amikor saját akaratunkat érvényesítjük Isten, vagy mások akaratával szemben, akkor kontrollálunk. Ha ezután munkába állítjuk "barátainkat" a szellemvilágban - a démoni szellemeket -, hogy segítsenek akaratunk érvényre juttatásában - már varázsolunk.
Hamarosan ezután egy újabb természetfeletti megtapasztalásban volt részem. Amint befejeztem az egyetemet, és megkaptam könyvelésből a diplomát, egy könyveléssel foglalkozó cégnél kezdtem el dolgozni Miamiban.
Egyik nap, amint munkába mentem a belvárosban, hirtelen szivárványokat kezdtem látni az emberek feje és felső teste körül. Ezeket "aurának" hívják. Ezekben az aurákban láttam elhunyt nagyszüleiket, rokonaikat, barátaikat, munkahelyeiket, kapcsolataikat, sőt még a nevüket is, mint valami poszteren. Tudtam, hogy az okkult, pszichikai hatalom mélyebb területére tévedtem.
Később New York City-be költöztem, és egy híres számviteli cégnél kezdtem dolgozni a Madison Avenue-n, amely ingatlanadókkal és auditálással foglalkozott.
Alig néhány héttel érkezésem után megismerkedtem egy idős orosz asszonnyal, Agathával, aki híres spiritiszta volt. A következő néhány évet szeánszokkal, meditációkkal, szellemi közvetítéssel és okkult gyógyításokkal töltöttem. New York City-ben az A.R.E.-nek és a Edgar Cayce alapítványnak lettem a könyvelője, és sokat gyakoroltam az asztrológiát, numerológiát, kabalát és automatikus írást. Majd miután megismerkedtem a Rudolph Steiner szervezettel, a svájci Dornochban lévő Guertianamba utaztam egy antropozófiai nyári táborba, az okkult tudományok tanulmányozására.
Az életemben azonban hamarosan ismét változások következtek. A nyári program után New York City-be tértem vissza dolgozni. Egy őszi napon, amint a 86. utca és a Central Park West metróállomásról feljöttem, tekintetemet egy indiai ruhába öltözött ember vonta magára, aki az utca túloldalán ült egy padon. Hosszú haja feje tetején csomóba volt kötve, széles barna szakálla pedig az ölében levő nyitott tenyéren nyugodott. Úgy tűnt, mintha valamilyen béke övezné. Vagy negyven furcsa kinézetű ember vette körül pokrócokon ülve, akik zenéltek, énekeltek és ettek New York City lármás forgalmának kellős közepén.
Odasétáltam és megálltam a csoport háta mögött, hogy figyeljek. Gill Baba, vagy "Szabadság", ahogy később nevezték, felnézett rám, és elkezdett jelbeszéddel szólni (megtudtam, hogy mindig hallgat és soha nem használja saját hangját). Ezt mondta:
- Üdvözöllek itthon, ez az amit kerestél!

Satya Sai Baba

Így jutottam el a jógához, hinduizmushoz, keleti teológiához és egy Satya Sai Baba nevű emberhez.
Mind a mai napig él egy ember Dél-Indiában, akit Satya Sai Babának hívnak. A Satya jelentése: "igazság", a Sai-é: "anya", a Babá-é: "apa". Nevének jelentése tehát ez: "minden igazság anyja, apja". Sai Baba nem állítja magáról, hogy ő Jézus, hanem, hogy az, aki elküldte Jézust a földre; vagyis azt állítja, hogy ő maga az isten! Hinduk milliói követik; amerikaiak, kanadaiak, európaiak, és ázsiaiak ezrei imádják mint istent.
Sai Babát úgy ismerik, mint a csodák emberét. Meglengeti kezeit a levegőben, és vibuti - vagyis "szent" - hamuhalmokat jelenít meg, amit a hinduk "puja", vagyis imádat céljából kennek a homlokukra. Rákbetegségben haldokló üzletemberek élnek át csodálatos gyógyulásokat démonikus erői révén. Ettem abból a cashew mogyoróból, ami éppen akkor materializálódott kezében. A Shivarathri fesztivál alatt két vödör étellel, - az egyikben rizs volt, a másikban curry -, negyvenezer embert táplált. Gépkocsik folytatták útjukat órákig üzemanyag nélkül. Fényképek és ékszerek materializálódtak a puszta levegőből. Később felismertem, hogy ezek mind a Szent Szellem ajándékainak démonikus hamisításai voltak.

Egy szellem megszállottságában

Még mindig New York City-ben laktam, nappal teljes időben egy számviteli cég alkalmazásában dolgoztam, éjszakánként pedig meditációs- és jógagyakorlatokat és automatikus olvasásokat végeztem. Egy éjjel azonban hajnali három óra tájban valami felébresztett. Egy ember állt az ágyam lábánál hosszú vörös ruhában. Tudtam, hogy Sai Baba az. Ez sem látomás volt, hanem valóságosan megjelent; ismeretes volt róla, hogy ilyesmit gyakorol. Ujját rám szegezve ezt mondta:
- Ideje, hogy Indiába gyere és a tanítványom légy - majd eltűnt.
Engedelmesen eladtam a zongorámat, hogy repülőjegyet vehessek, a hi-fi tornyomat pedig költőpénzért bocsátottam áruba; felmondtam könyvelői állásomat és véglegesen levettem rövid hajú üzletemberi parókámat. Elrepültem Dél-Indiába, és az első hat hónapot elsősorban Sai Baba körül töltöttem. Naponkénti megjelenéseiért éltem, amit reggel és délutánonként végzett imádóinak tömegei előtt. A puttaparthi téli otthona és a Bangalore-tól délre eső whitefieldi nyári otthona közt utazott.
Miért mennek el az emberek ilyen végletekig, hogy láthassák ezeket az Avatarokat (magasságos lények isteni inkarnációi) vagy gurukat (sötétség eloszlatói), vagy a környezetünkben lehessenek? Azért, mert hiszik, hogy puszta jelenlétüktől, vagy érintésüktől bűneik elvétetnek, és megtörik az újjászületések végtelen sora, vagy ismertebb nevén a reinkarnáció.
Indiában kezdett megszállni egy "Sakti" nevű szellem. Csak évek múlva értettem meg, hogy ez egy démoni szellem volt. Más, okkult erőkkel működő magas gurukat is látogattam, majd magam is felszentelt swami lettem, és megkaptam a Swami Devatata nevet, melynek jelentése: Isten Ajándéka. "Szabadság" imádói, akiket "család" néven ismertek, "Áldj"-nak kezdtek hívni.
Hat hónap múlva Nepálba utaztam. 147 mérföldet gyalogoltam a Himaláján át egészen a tibeti határig egyetlen hosszú ruhában, egy pokróccal és néhány személyes kellékkel.
Három hónappal később visszatértem az indiai Patnába, majd onnan Delhibe. Végül visszarepültem Párizsba. Franciaországban súlyos májgyulladásom lett. Nagy nehezen eljutottam Amszterdamba, ahol három hétig lábadoztam. Kora őszre újra New Yorkban voltam. Long Islanden meglátogattam a szüleimet, majd északra utaztam egy jóga ashramba (monostor), hogy istent "megvalósítsam"! Találkozni akartam a bennem lakó istennel, hogy eggyé váljak vele, hogy ily módon istennek ismerjem el magam.
Másfél évet töltöttem ott, a hideg telet egy indiánsátorban vészelve át, a Yea God Családdal, ami a 86. utca és a Cenral Park West addigra már megnövekedett csoportja volt New Yorkból. Nagy százalékban voltunk zsidó származásúak és értelmiségiek, főiskolai és egyetemi végzettséggel, és sokan kerültünk ki sérült családokból.
Sok drámai megtapasztalásban volt részem, amíg ott tartózkodtam; órák hosszat meditáltam, beléptem a jóga transz-állapotba, és továbbra is megszállott a Skati nevű szellem.
Skati levitt délre, Long Islandre, New York City-be, majd New Englandbe, ahol másoknak is átadtam ezt a démoni szellemet, és tanítottam őket a nagy szellemi igazságokra, amiket tanultam. Ezek ilyen mély értelmű utasítások voltak, mint "Légy szabad, légy boldog." "Távozz el a fájdalomtól." "Engedelmeskedj mindennek. Ne állj ellen semminek." "Nem szereted a munkahelyedet? Hagyd ott!" "Ki nem állhatod a férjedet vagy a feleségedet? Hagyd ott!" "Isten minden, és mindenütt ott van." "A szeretet az Istenhez vezető út."
Ezeket is tanítottam: "Az igaz és a hamis, a magas és az alacsony, a jó és a gonosz, a Krisztus és az ördög fogalmai valójában nem léteznek; ezek csak az elmékben lévő illúziók (maya). A transzcendentális meditáció segítségével ki tudunk lépni az anyagi és a szellemi valóság kettősségéből, és átélhetjük, hogy "minden egy".

Megcsókolták a lábaimat

Emberek kezdtek körém gyűlni, és egy év után mind elindultunk keresztül az országon, kisbuszokkal és kocsikkal. Később még egy berendezett, kimustrált "fanki" buszt is beszereztünk.
Amikor elhagytuk Long Islandet, először a Delawarebeli Hockessinben álltunk meg, majd tovább mentünk Tennessee-be, onnan pedig a texasi San Antonioba, Mexico államba, majd az arizonai Tuskonba, végül pedig Mexico államba, egy Baia nevű helyre utaztunk. Minden állomáshelyen hosszú ruhában leültem egy padra egy parkban.
A keresők pedig jöttek! Aztán riporterek jelentek meg, és írtak a Szeretet Családjáról, akik eljöttek, hogy megáldják városukat.
Amikor megéheztünk, az emberek ételt hoztak, vagy a buszban főztünk magunknak. Mivel szigorúan vegetáriánusok voltunk, nem fogyasztottunk húst, halat, vagy állati eredetű termékeket. A túlsúly soha nem volt gond. Amikor elhagytam Indiát, 55kg voltam. (Valószínűleg azok a "magas" szellemi megtapasztalások, amelyekben némelyek részesültek, a súlyos alultápláltság következményeként keletkeztek.)
Mexikóból Dél-Kalifornián keresztül mentünk el Los Angelesbe, San Juan Capistranoba, Santa Cruzba, San Franciscoba, majd végül Berkeley-be. Végül Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetem területén kötöttünk ki.
Amikor leszálltam a buszról, átsétáltam a Sproul Plazara, ami a diákok, tiltakozó felvonulók, zavarkeltők és minden más furcsa figura találkozóhelye volt, és leültem egy padra - harmincöt napra.
Az emberek jöttek minden felől. A lábaimat csókolgatták, néha hanyatt is estek a szellemi erő jelenléte miatt.

Hazudsz

Határozottan emlékszem arra, ahogy a harmincnegyedik napon, délelőtt tizenegy óra tájban egy rövid, szőke hajú fiatalember fehér, rövid ujjú ingben átgyalogolt a Plaza pad előtti területén üldögélő tömegen, és hozzám jött. Egyenesen a szemembe nézett és megkérdezte:
- A szívedben van Jézus?
Mivel főleg csendben voltam, egy fiatal nő segítségével válaszoltam neki jelbeszéd útján:
- Bizonnyal a szívemben van Jézus, és Ráma is a szívemben van, és Krisna is, és te is a szívemben vagy. (Akkoriban nagy szívem volt.)
- Benned van a Szent Szellem? - kérdezte.
Annyi energia volt a testemben a meditációk következtében, hogy amint a kezemet felemeltem, egy közel méteres kék fénysugár áradt ki ujjaimból. Ezt felhasználva bizonyítékként válaszoltam:
- Bizonnyal bennem van a Szent Szellem.
Ekkor ujját rám szegezve így szólt:
- Hazudsz! Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a tekintetedből.
Sarkon fordult és eltűnt a tömegben.

Próbáld meg a benned lévő szellemet

Négy nap múlva karavánunkkal egy New York-tól északra eső terület felé vettük az irányt. Annak a "Szabadságnak" születésnapi összejövetelére igyekeztünk, aki néhány évvel azelőtt New York City-ben ült a padon. Amikor megérkeztünk a "föld"-re (így hívták jóga közösségünket), Szabadság jött elénk, hogy fogadjon bennünket. Sok éves hallgatás után újra szólni kezdett. Megkért bennünket, hogy jöjjünk el vele a "Ten" vagy satsang terembe, ahol egy bámulatos történetet fog megosztani velünk.
Emlékezetem szerint Gill (ez volt Szabadság igazi neve) elmondta, hogy egy démoni szellem szállta meg Sai Babából, aki arra kényszerítette, hogy csonkolja meg saját testét, kárt okozzon másokban, napokon át sötétségben és elnyomás alatt üljön, majd onnan jöjjön ki, hogy Siva isten szellemét megnyilvánítsa (manifesztálja).
Két dolog történt, ami megváltoztatta gondolkodásmódját, mondta. Először is, hazugságon kapta Satya Sai Babát, "Minden Igazság Apját, Anyját". Mégpedig egy súlyos hazugság volt, egy kormány-vízum ügyben.
Ha Isten neve "Igazság", gondolkozott Gill, akkor hogyan hazudhat? Hol található benne hazugság?
A másik eset abból a tényből adódott, hogy ebbe a jóga ashramba nem vezették be az áramot, nem volt vízvezeték-hálózat, telefon, se semmi, ami összekötötte volna a külvilággal, kivéve egy gáztartályt, amit a fürdővíz felmelegítéséhez használtunk.
Egy napon egy baptista férfi hajtott be a "földre", hogy kicserélje a gáztartályt, és egy szórólapot hagyott Gill küszöbén. Gill elmesélte, hogy éppen a jóga-házából jött kifelé csukott szemmel, ahogy a "szellem vezette", amikor átesett a küszöbön, és rázuhant orral a szórólapra. Gill ezt isteni jelként értelmezte, hogy olvassa el. Felszedte tehát, bevitte magával, és elolvasta. A szórólap a János első levele negyedik részéből idézett a Bibliából:
"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: Valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő, és most e világban van már."
Gill újra elolvasta. Néhány hónapon belül kezdett visszatérni a hangja, és Jézus nevének használata által megszabadult a gonosz szellemektől. Arra biztatott, hogy próbáljam meg a bennem lévő szellemeket, ahogy ő is tette. Visszatértem egy jurtába, leültem a földre, összekulcsoltam lábaimat és kinyitottam a számat. Mivel zsidó vagyok, sohasem voltam keresztény gyülekezetben, mégis ez jött ki a számon:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr?
Éreztem, hogy mint egy ping-pong labda, valami elkezd fel-le mozogni a hátgerincem táján, amiről tudtam, hogy ez a jógi kundalini szellem.
Aztán átsuhant az elmémen, hogy hívjam be Jézust a szívembe. Bár biztos voltam benne, hogy már ott volt, hiszen mindenki más is ott volt, mégis ezt mondtam:
- Jézus, jöjj a szívembe. Ha te vagy az egyedüli igaz Isten, akkor csak Téged akarlak.
Ezután azt parancsoltam:
- Sakti, vallod-e, hogy Jézus Úr? Ha nem, akkor megdorgállak Jézus nevében.
Két órán belül a Sakti szellem minden jóga-energiával együtt teljes egészében elhagyta a testemet és a lábaimon át a földbe távozott.
Amikor felkeltem, felismertem, hogy drámai módon megváltoztam. Újra az a Ronald Cohen voltam, aki sok-sok évvel azelőtt.
A gondolatok kezdtek újra visszatérni az elmémbe. Jógiként, ha csak néhány percre mozdulatlan maradtam, elmém teljesen kiüresedett. Üresség. Gondolatok nélkül.
Az érzelmeim is visszatértek. Alig néhány órával korábban csak nagyon csekély érzés, vagy érzelem volt bennem. Szó szerint csak egy üres kagyló voltam, amin keresztül a démoni szellem működött.
Ahogy kisétáltam abból a jurtából, észrevettem, hogy minden aura, pszichikai erő, minden jógi hatalom abban a pillanatban elhagyott, amikor a démoni szellem eltávozott.
A többieknek is elmondtam, hogy mi történt velem, és megtudtam, hogy sokuknak hasonló tapasztalataik voltak. Három nappal később úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a közösséget a hindu istenek képei, a nekik történő tömjénezések, a szobrok és az okkult könyvek miatt.

Segítségre szorulunk

A Long Island-beli Huntingtonba utaztunk, egy parkba, ahol egy "ragyogó" ötletem támadt:
- Menjünk Virginia Beach-be és látogassuk meg az Edgar Cayce Alapítványt. Ő ugyanis sok könyvet írt a Krisztus tudatról, a Jelenések könyvének hét szellemi gyülekezetéről, amely az indiai csakráknak felelt meg (szellemi energia helyei), és még sok más hasonló dologról! Ekkor még nem tudtam, hogy Edgar Cayce maga is médium volt, aki démoni szellemekkel állt kapcsolatban.
Egy csütörtök reggel érkeztünk Virginia Beach-be, és még most sem értem, ami ezután történt. Az Edgar Cayce épület közvetlenül a fő autópálya mentén helyezkedik el az óceán partján, Virginia Beach-ben. Fel-le hajtottunk az úton, de nem találtuk. Valahogy a 700-asok klubja nevű keresztény televíziós hálózat épületének parkolójában találtuk magunkat, több mérfölddel arrébb.
Én semmit sem tudtam erről a szervezetről, de néhányan már hallottak róla, így hát mindnyájan bevonultunk. Én hosszú fehér ruhámat viseltem, a nők indiai száriban, a férfiak indiai pizsamában voltak.
A 700-as klub tagjai beszélgettek és imádkoztak velünk, és elirányítottak John Giminez Kőszikla Gyülekezetébe, egy esti összejövetelre.
Aznap délután egy McDnald's-ban egy fishburgerrel megtörtem több éves vegetarianizmusomat. Komolyan vettük, hogy most már Jézus az Őr!
Csodálatos volt az az esti istentisztelet. Több mint ezren imádták együtt az Urat természetfölötti nyelveken, amit Isten adott, és gyógyulásokért imádkoztak. A legtöbben előrementünk imát kérni, amikor erre lehetőség nyílt. Giminez pásztor egyetlen pillantást vetett ránk és megállapította, hogy szükséges azonnal bemerítkeznünk. Ez jónak látszott, úgyhogy a férfiakat elvezették az egyik oldalra, a nőket a másikra és útmutatásokat adtak a bemerítkezésről.
Hosszú kék ruhákat adtak ránk. Teljesen otthon éreztem magam. Levettem hosszú fehér ruhámat és felöltöttem a kéket. Arra következtettem ebből, hogy a kereszténység csak színváltás.
Az egész gyülekezet ottmaradt, hogy végignézze, ami történik. Én voltam a sorban az utolsó, körülbelül a huszonötödik. Az előttem állók egyenként alámerültek, majd új, mennyei, szellemi nyelven énekelve és szólva, kezüket az ég felé emelve jöttek fel a vízből.
Végre rám került a sor. A vének megkérdezték, hogy akarok-e betöltekezni s Szellemmel. Igennel válaszoltam. Ekkor a vízbe merítettek. Amikor feljöttem, valami felülről a fejem tetejéről fogva átjárta az egész testemet. Tudtam, hogy ez a Szent Szellem volt. Kezeim fellendültek a magasba és azonnal új nyelven kezdtem énekelni, ahogy előtte sose tanultam. A bemerítkezéssel járó megtapasztalás olyan erőteljes volt, hogy szó szerint kiemelkedtem a vízből. A véneknek kellett utánam nyúlniuk, hogy vállaimat megragadva visszahúzzanak.
Emlékeztek még, hogy hová ment a démoni szellem? A földbe. A Szent Szellem pedig felülről jön.
Felsétáltam az emelvényre, ahol a többiek nyelveken szóltak, énekeltek és imádkoztak. A zongorához mentem, és nekidőlve imádkoztam imanyelvemen. Ahogy körülnéztem, meglepő volt látni a Szent Szellemet az auditóriumban jelenlévő emberek szemében. Jobbról balra mindenkit végigpásztáztam, majd megfordultam, és észrevettem egy párt a csoportunkból, akikkel együtt jöttünk a busszal, és akik hallani sem akartak erről a "Jézus dologról". (Egy zsidó nő egy héttel később vált el tőlünk, hogy visszamenjen Indiába). Az ő szemükben ismertem fel egy másik szellemet - egy sötét szellemet. Az egész teremben csak egynéhányan voltak mások. Ekkor visszaemlékeztem arra a fiatalemberre Berkeley-ben, Kaliforniában, aki három héttel azelőtt rám szegezte ujját és kijelentette:
- Hazudsz. Jézus nincs a szívedben, és nincs benned a Szent Szellem. Látom a szemedből.
1967. júliusának ezen éjszakája óta az Úrral való életem a teljesség és a gyógyulás útja volt mindazokból a rontásokból, amit az okkultizmus okozott bennem gyermekkorom óta. Még évekbe került, mire megértettem, mennyire sérült voltam. Állandóan menekülni próbáltam a múlt sebei elől.
Most már tudom, hogy egyedül Istenben találok elfogadást, feltétel nélküli szeretetet, teljességet és életcélt.

A valódi

Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet felismerni, hogy egy csoda vagy gyógyulás valódi, Istentől jövő-e, vagy pedig utánzás. A démonikus gyógyítások alábbi jeleinek voltam tanúja:
1. A csodát kísérő légkör nyomott és feszült, sőt egyenesen félelmetes is lehet. A démonikus gyógyulások gyakran sötét környezetben történnek, például egy szeánszon.
2. A gyógyulás miatti dicsőséget nem Istennek, vagy Jézusnak adják, hanem annak, akin keresztül bekövetkezett. Ez a személy "felfuvalkodik", mintha ő lenne Isten. Ez teljesen más egy Messiásban hívő esetében, aki Jézus nevét hívja segítségül, és a csodáért minden dicsőséget Neki ad!
3. Rendkívüli megkötözöttség áldozataivá válnak a démonikus csodák résztvevői. Testükben meggyógyulhatnak, de lelkükben beteggé és megkötözötté válnak. Tudok emberekről, akik félnek elhagyni Indiát, vagy a gurujuk jelenlétét, nehogy visszajöjjön a betegségük.
4. Az okkultizmusban való bármilyen részvétel kiszolgáltatja az embert a lelki gyötrelemnek, az állandó depressziónak és betegségnek, az elmebetegségnek és az elszegényedésnek. Ha ezt nem törik meg, akkor ez a gyötrés a következő nemzedékre is átszállhat. Személyes meggyőződésem, hogy sokan azért lenyomottak, betegek és aggodalmaskodók, mert szüleik vagy nagyszüleik valamilyen okkult dolgot gyakoroltak (Mózes 5. Könyve 5. rész 9. vers).
A Talmudban három úgynevezett "messiási csoda" van, amit csak a Messiás és igaz követői lesznek képesek bemutatni. A kultuszokban és a New Age-ben eltöltött éveim során egyszer sem hallottam róla, hogy ezeket a csodákat démonikusan utánozták volna.
Az első a lepra meggyógyítása. Minden leprás ellenére, akik India falvaiban mind ez ideig élnek, ismeretem szerint egyetlen egyet sem gyógyítottak meg a guruk, sámánok, vagy okkultisták.
A másik a vakon született személy meggyógyítása, aki nem később vakult meg betegség vagy baleset következtében. Ezért bolydultak úgy fel a farizeusok, amikor Jézus meggyógyította a férfit, aki születésétől fogva vak volt. Ennek a csodának az elismerése annak a beismerését jelentette, hogy Jézus a Messiás!
A harmadik fajta messiási csoda a süket és néma szellem kiűzése egy személyből, és annak meggyógyítása. A farizeusok is gyakorolták a szabadító szolgálatot, de ehhez meg kellett kérdezniük a démontól, hogy hívják. Egy süket és néma ember nem tudott válaszolni, hogy azonosítsák a démont.
Jézus mindhárom messiási csodát bemutatta az írások szerint, és követői által ugyanezeket cselekszi ma is.
A Jézus nevében végzett szolgálatom során magam is sok csodás gyógyulást tapasztaltam. Láttam, amint daganatok zsugorodnak össze, majd tűnnek el; dobhártya nélküli emberek pillanat alatt visszanyerik hallóképességüket, és láttam ideg- és fülpusztulással járó betegségből (Boyles betegség) való gyógyulást is. Tanúja voltam daganatok, ízületi gyulladások, ízületi betegségek, a háton, a lábakon és lábfejen megsérült idegek, csigolya rendellenességek, porckorong problémák, megnyomorodással járó betegségek, deformitások, verruca vulgaris (közönséges szemölcs), lupusz, és elmebetegségek gyógyulásának.
Sztoikus, hanyatló, kereső állapotomból kiragadott az Úr, és mindent helyreállított. Szabad vagyok arra, hogy szeressek, hogy kifejezzem az érzelmeimet, és hogy betöltsem életem értelmét.

Sid Roth kommentárja

Ronhoz és más zsidó emberekhez hasonlóan én is a New Age útvesztőjében vándoroltam. Egy napon egy, a Bibliában hívő ember ezt mondta:
- Tudod Sid, Isten elítéli az okkultizmusban való részvételedet.
Megmutatta nekem a Tórából a Mózes 5. könyve 18. rész 10-12. verset.

"Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát a tűzön (gyermekáldozat), se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó (asztrológia), se varázsló, se bűbájos (mágikusan megigéz, elbűvöl, elvarázsol), se ördöngősöktől tudakozó (médium, channeling, ouiga táblák), se titok-fejtő (spiritiszta, transzcendentális meditáció, Silva féle agykontroll, Edgar Cayce), se halottidéző. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli ó, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled."
Sok okkult ember hiszi magáról, hogy reinkarnálódott (meghalt és más testében visszajött). Néhányuk hipnózis állapotában beszámolt előző életeiről és olyan helyekről, ahol soha nem is járt. Hogyan lehetséges ez? A Biblia azt tanítja, hogy "...elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet..." (Zsidókhoz írt levél 9. rész 27. vers). Ez a reinkarnáció minden lehetőségét kizárja. Ezért a régi életekről beszámoló emberek "familiáris" (ismerős) szellemek csatornái. Ezek a familiáris szellemek évezredek óta köztünk vannak.
A nővérem, aki értelmes, összeszedett általános iskolai tanárnő, szintén megsértette a Mózes 5. könyve 18-at, és megnyitotta magát a démoni behatásnak. Évek múlva részt vett egy szabadító összejövetelen. Amint az összejövetel vezetője imádkozott, hogy a démonok kezdjenek el megnyilvánulni, hogy ki lehessen őket űzni, köhécseléseket és sikoltásokat hallott a helyiség különböző részeiből. A sikolyok egyre erősödtek. Nem emberi hangnak tűntek. A nővérem nem résztvevőként, hanem megfigyelőként volt ott. Ő így írja le, hogy mit tapasztalt:
"Megrémültem és szerettem volna elmenni. Odafordultam a férjemhez (aki egy zsidó könyvelő), hogy menjünk haza, de nem jött ki hallható hang a számon. A nyelvem nem tudott nyugalomban maradni, hanem össze-vissza csavarodott a számban. Aztán lenéztem a kezeimre, és mindkettő ökölbe volt szorulva. Nem tudtam kinyitni őket. A körmeim a tenyerembe mélyedtek. Meg voltam bénulva! A félelem elviselhetetlenné vált. Sírni kezdtem.
Aztán egy férfi lépett hozzám és így szólt: "Nevezd meg a démonodat!" Nem tudtam, hogy miről beszél. Hát nem látja, hogy lebénultam? Amikor nem válaszoltam, tovább ment. Majd egy hölgy lépett hozzám és ugyanazt mondta: "Nevezd meg a démonodat!" Azt vettem észre, hogy szavak kezdtek kijönni a számból: "félelem démona." Parancsolt neki, hogy távozzon. Ökleim azonnal elengedtek, és már tudtam beszélni. Tudtam, hogy a szellemvilág valóságos. Azon az estén megszabadultam a félelemtől, ami egész életem során gyötört. Szabad voltam."
A nővérem férjével és három fiával együtt ma messiási zsidók. Örülök neki, hogy nem szükséges mindenkinek megtapasztalnia a sötétség láthatatlan világát ahhoz, hogy megtalálja az Urat. Az Ördög valóságos. Az egyedüli védelem pedig Jézus Krisztus a zsidó Messiás.

Vissza