A tengeri csillagok és a kisfiú

Volt egyszer egy kisfiú, aki a tengerparton sétálva hirtelen észrevette, hogy sok ezer tengeri csillag hever a homokban. Elkezdődött az apály, és a tengeri csillagok valami miatt ott rekedtek a parton. Pusztulásra voltak ítélve, mert nem bírták volna ki a forró napon, víz nélkül a következő dagályig. A kisfiú ezt felismerte, és villámgyorsan elkezdte egyesével visszahajigálni őket a vízbe.

Egy férfi arra sétált, és rákiáltott a fiúra:
„Fiacskám, minek dobálod vissza őket? Nem látod, hogy sok ezer tengeri csillag van a parton? Teljesen értelmetlen amit csinálsz, úgysem tudod az összeset visszadobni. Nem tudod őket megmenteni!”

A kisfiú elgondolkozott ezen, aztán a férfi felé fordult, felkapott egy tengeri csillagot, és így válaszolt:
„Igen, tudom! De ezt ami a kezemben van, megmenthetem!”
És azzal a lendülettel jó messzire bedobta a vízbe.

Néha elcsüggedünk, mert képtelenek vagyunk megoldani a világ összes problémáját, vagy elérni, hogy minden barátunk és családtagunk Krisztushoz jöjjön, vagy megtenni mindent, amiről úgy érezzük, hogy Isten elvárja tőlünk.
De valamit tehetünk! És ez sokkal többet ér, mint a semmittevés!

Nem nyerheted meg az egész világot Krisztus számára, de megoszthatod Jézus szeretetét egyvalakivel. Az Ige azt mondja, hogy az egész Menny örül, ha egyetlen ember is megtér, és így megmenekül. Nem tehetsz meg mindent, de sokkal többet tehetsz, mint gondolod. Isten meg fogja áldani őszinte cselekedetedet, és meg fogja sokszorozni annak gyümölcsét. Vegyél hát fel egy tengeri csillagot, és mentsd meg, dob vissza az élet vízébe! A többit pedig Isten fogja elvégezni.

Korábbi elgondolkodtató írások »