Hancock

A szuperhősös filmek közül Hancock teljes mértékben kilóg a sorból. Nem a szokásos recept szerint készült, hanem sokkal több emberi gyarlósággal és vonással van felöltve a „szuperhős”, mint ahogy azt eddig megszokhattuk.

Hancock egy magányos, modortalan, természetfeletti képességekkel megáldott, múltjáról semmit nem tudó alkoholista és lelkibeteg szuperhős. Mindig több kárt okoz hőstettével, mint amennyi hasznot hoz. Végül egy jóravaló PR-manager, a szárnyai alá veszi, hogy megtanítsa, hogyan szolgálja az embereket úgy, hogy valóban segítségükre legyen.

A film nagyon jól rávilágít arra, hogy előnyös tulajdonságaink önmagunkban mintsem érnek, ha nem párosulnak önzetlen szeretettel szívünkben. Hancock hiába ment meg embereket, miközben nem is érdekli, hogy szeretetlen velük és semmibe veszi őket. Például megment egy férfit a vonattól, de úgy, hogy közben a vonatot darabokra töri, egy nő kocsiját szétzúzza, és nagyobb dugót csinál.

De Hancock legnagyobb különleges tulajdonsága nem is a természetfeletti erejében rejlik, hanem abban, hogy hajlandó felismerni hibáit és változtatni rajta.

Sajnos a legtöbb ember maximum a probléma felismeréséig jut el, de aztán nem hajlandó időt és energiát fordítani arra, hogy változzon. Pedig az Úr is csak azt tudja megáldani, megsegíteni, megszabadítani, aki akarja a változást és van hite. Nagyszerű példa, amikor Jézus beszélt a megszállott gyermek apjával, aki ezt mondta: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” Márk 9:24. Belátta tehetetlenségét, nem szégyellt segítségét kérni, de ami a legfontosabb mindezt hittel tette.

A filmben Hancockot PR-managere segítette, és állt mellette, hogy ne adja fel. Nekünk keresztényeknek Jézus Krisztus a támaszunk és azok a keresztény testvérek, barátok, családtagok, akik mellettünk állhatnak a nehézségekben.

Hancocknak meg kellett tanulnia, hogy képességeit hogyan használhatja a legmegfelelőbben az emberek megsegítésére. A magunk nevében mindnyájan szuperhősök vagyunk. Az Úr teremetett minket egyedinek, csodálatosnak, akiben kibontakozhat az ő csodálatos terve és akarata. Csak akkor lesz teljes az életünk, ha a nekünk adatott képességeinket nem hanyagoljuk el, és az emberek javára fordítjuk.

Az Úr akarata, hogy mindenki áldás legyen mások számára! Figyeljünk oda magunkra, és amiben ajándékot kaptunk az Úrtól, azt fejlesszük és kérjük az Urat, hogy használja képességünket az Ő szolgálatában.

„Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.” Zsoltárok 25:12.

B.R.

Vissza