Ha/Ver

Sok fiatal álmodik arról, hogy egy nap szuperhős legyen. A képzeletbeli hősök attól különböznek az átlagembertől, hogy van legalább egy természetfeletti képességük. De vajon ilyen képesség nélkül is lehet-e valaki szuperhős? A film egy ilyen fiú történetét mutatja be.

Egy átlagos középiskolai fiú, aki sikertelen a lányoknál, és nincs semmi kiemelkedő, amit fel tudna mutatni, egyszer csak úgy dönt, kipróbálja milyen szuperhősnek lenni. Vesz egy nevetséges ruhát és maszkot, aztán elkezdi járni az utcát. De hamar rá kell jönnie, hogy nem a ruha teszi az embert...

Utcai verekedésbe keveredik, ahol csúnyán alulmarad, de utána sem adja fel. Végül elterjed a híre, és más önjelölt szuperhősökkel kerül kapcsolatba. Végül a bohóckodásnak tűnő maskarázás véresen komoly fordulatot vesz, amikor a város legnagyobb maffia főnökét felbosszantják.

Ez a film teli van ellentmondásokkal. Elméletileg azt sugallja, hogy egy átlagember igenis kiállhat a jó ügyért, és képes jót cselekedni szuper képességek nélkül is. Ennek ellenére tulajdonképpen az önjelölt hősöknek mégis természetfeletti erejük van, mivel olyan ütéseket élnek túl, és olyan módon harcolnak, ahogy az a való életben lehetetlen. Például, a szuperhős kislány aki, az egyik legerősebb a filmben és bárkivel elbánik. Tudjuk, hogy a filmek világában tulajdonképpen minden megengedett, de akkor is szembetűnő a rengeteg ellentmondás.

A kislány, akit apja kommandósnak nevel, rendkívül nyers brutalitással végez mindenkivel. Furcsa látni, hogy a filmkészítők egy bájos, aranyos kislányra ráhúztak egy ilyen brutális karaktert.

A filmet a kritikusok éltetik, de véleményem szerint egy átlagos bosszúállós történet rendkívül furcsa, nyers és brutális feldolgozásban.

B.R.

Korábbi filmkritikák »