A hazafi

A film az amerikai függetlenségi háború történetét dolgozza fel egy képzeletbeli történeten keresztül. Egy hétgyermekes családapa Benjamin Martin (Mel Gibson) – akinek múltja árnyékot vet mindennapjaira – ugyanis egy kegyetlen harcos hírében állt, aki megpróbál kívülállóként viselkedni a harcokban.

Viszont fiai, akik örökölték harciasságát és vakmerősségét, mindenképpen harcolni akarnak Amerika függetlenségéért. A legidősebb fiú ellene megy apja akaratának és beáll a hadseregbe. Végül az egyik fiú halála miatt a családapa újra vérengző harcossá válik és a háború egyik főszereplőjévé emelkedik.

A film egyik fő mondanivalója a feltétel nélküli hazaszeretet. Ezt bizonyítja, amikor a legidősebb fiú apja féltő intésének ellenére elmegy háborúzni. Tehát számára nem a család az első, hanem a haza, így a családi békesség útjában áll.

Az apa végül a család iránti szeretetéből adódóan újból belefolyik a véres küzdelmekbe, ami után nincs visszaút.

Az egész történet nagyon meghatóan és hatásosan van tálalva, nagyszerű színészi játékkal. Viszont helytelen értékrendet sugall. Az ember értékrendjében az első helyen nem szabad, hogy a haza szerepeljen. Bár Magyarországon egyre többen erős magyarságtudattal rendelkeznek, amit szeretnek nyíltan hangoztatni, de a teremtőt illeti meg az első hely.

Jézus Krisztus, akinek köszönhetjük életünket és bűneink bocsánatát kell, hogy az első helyen szerepeljen. Második helyen a család iránt való szeretet, a harmadikon Isten szolgálata és a negyedik helyen szerepelhet a hazaszeretet, hogyha valaki magáénak érzi azt az országot ahová született.

Hogyha békességben akarunk élni abban az országban ahol élünk, akkor az ország lakosainak nem háborúzniuk kell, hanem Isten Igéjét megtartva élni:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön...” 5Mózes 30:20.

B.R.

Korábbi filmkritikák »