Az igenember

A film története „igen” egyszerű. Van egy 30 évei felett járó, átlagos, elvált férfi, aki magába fordult, és megfásulttá vált. Végül egy régi ismerőse elhívja egy már-már szektás hangulatot keltő előadásra, ahol mindenkit arra buzdítanak, hogy mondjon igent mindenre az életben.

Ez az alkotás egy modernkori problémáról szól: az önmagunk által teremetett börtönről, amibe bezárjuk magunkat. Egyre többeket megbénítanak az életben szerzett rossz tapasztalatok, ami miatt inkább ki sem mozdulnak az otthon adta biztonságból, mondván így nem fogunk újra csalódni. Ez pedig ahogy a film is mutatja, helytelen hozzáállás!

A történetben egy eltúlzott, sarkított megoldást kínálnak: minden lehetőségre igent kell mondani. Például, amikor Carlt (Jim Carrey) a barátai felhívják, hogy mozduljanak ki, akkor igent mond, és az este folyamán, bármit kérdeznek tőle, vagy tenni kell, igennel felel.

Ennek a módszernek igazából a lényege az, hogy az embert rábírja, lépjen ki saját börtöne falai mögül, és merjen nyitni a barátai, és idegenek felé. De összességében ez egy káros, eltúlzott, túlságosan leegyszerűsített megoldás a zárkózottságra. Csak annyiban szabad követnünk a filmben mutatott példát, hogy keressük a kapcsolatot másokkal, és kezdeményezzünk programokat a már meglévő barátainkkal.

Jim Carrey vígjátékában sajnos vannak olyan poén címén beletett jelenetek, amik undort váltanak ki, mintsem egy jót mosolyoghatnánk az egészen. Például, amikor a nagy elhatározása után, a szomszéd idős néni szexuális ajánlatát elfogadja. A film hangulatát megmérgezi, és a mondanivaló sincs megfelelően kiemelve, inkább csak sekélyesen dolgozzák fel a témát.

De szerencsére a végégre azért rávilágít az állandó igenmondás helytelenségére, és megfogalmazza, hogy kimondott szavunk mögött legyen megfontoltság, és következetesség.

A Bibliában Isten is megfontolt egyértelmű döntéseket vár tőlünk „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem” Máté 5:37.

Fogadjuk meg Urunk tanácsát a mindennapokban!

B.R.

Vissza