A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

Ez a film teljes mértékben gyerekmese felnőtteknek, ami kizárólag csak a szórakoztatásra épül, nem pedig nagy ívű gondolatok kifejtésére. Mindennek ellenére egyetlen egy mondatot szeretnék kiemelni az egész filmből, ami miatt foglalkozom ezzel a kalózmesével. De előtte tömören összefoglalom a történetet.

A híres és hírhedt Jack Sparrow kalóz kapitány egy újabb kalandos útra vállalkozik. Mindenkit izgalomba hoz az ifjúság forrásának megtalálása, ami egyet jelent az örök élettel. A spanyol király útnak indul, amit az angol király nem néz jó szemmel, és versenyre kel, hogy előbb odaérjen a misztikus helyhez. Ezáltal a kalóztársadalom is felbolydul, aminek az eredménye egy izgalmas és szövevényes kalandtúra.

A sok küzdelem után természetesen mindenki egyszerre ér oda a forráshoz, és amikor a spanyol király felbukkan, akkor hangzik el a következő mondat: „Csakis az Úr adhat örök életet. De ez a pogány víz nem!”

Nagyon megfogott ez az egy mondat, mert kifejezi az Úr iránti hűséget és engedelmességet. Mindenki azért küzdött, hogy megkaparintsa az örök életet adó vizet, de a spanyol király azért ment, hogy elpusztítsa a helyet. Ezzel kifejezve az örök rend érvényességét, hogy az Urat megkerülve senki se részesülhessen olyan kiváltságban, melyet csak Isten adhat.

A való életben a sátán törekszik arra, hogy elvakítson minket, olyan megoldásokkal, amik kizárják az Urat. Az örök élethez vezető út csakis Jézus Krisztus által vezet! A tudósok hiába kísérleteznek azon, hogy az agy tartalmát átültessék egy másik testbe, ezáltal valósítva meg az örök életet. Lehetetlen az Urat megkerülve megkapni!

Aki szereti az ilyen műfajú filmeket, annak kellemes kikapcsolódást fog szerezni, és a szórakozás mellett érdemes elgondolkozni azon az egy bizonyos mondaton.

B.R.

Korábbi filmkritikák »