Az utolsó szamuráj

Elgondolkoztunk-e már azon, hogy ellenségünkből barátot faragjunk? Volt-e már úgy az életben, hogy egy ember, akit utáltunk, végül a legjobb barátunk lett? Ez a film ezt a szokatlan, és ritka esetet mutatja meg.

Egy amerikai katona Nathan Algren (Tom Cruise), aki átharcolta a polgárháborút, Japánba kap meghívást, hogy segítse az ottani katonákat, a lázadó szamurájok ellen harcolni.

Nathan nem talál lelki békére, mert nem tud szabadulni a háborús rémtettek gondolatától, mely folyamatosan depresszióban tartja. De Japánban megváltozik az élete. A harcban megöl egy magasabb rangú szamurájt, de nem ölik meg, hanem csak rabul ejtik. Fogvatartói között szabadon mozoghat, csak a tábort nem hagyhatja el.

Az ember alaptermészetének része a bosszú. Ha valaki nekünk rosszat tesz, még csak meg sem fordul a fejünkben, hogy jót tegyünk az illetővel.

„Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.”
Példabeszédek 25:21.

Viszont, ahogy a filmben látjuk, vannak esetek, amikor hosszútávon jobb, ha jót teszünk ellenségünkkel. A szamurájok vezére azért nem ölte meg Nathant, mert meg akarta ismerni az ellenséget. De nem kínozta, hanem ellátta étellel, ruhával, és velük együtt élhetett, dolgozhatott. Ennek eredményeképpen, a szamuráj vezér saját oldalára állította a külföldi rabot, aki az egyik legelszántabb katonája lett.

Az életben nekünk is fel kell ismerni az olyan helyzeteket, amikor olyan emberrel, akivel nem vagyunk jóban (munkatársunk, szomszéd, csoporttárs, stb.) inkább tegyünk jót, mint rosszat. Főleg manapság, amikor egyre többen érzéketlenül gázolnak át a másikon. Ha jót teszel, azzal lefegyverzed azt, akivel rosszban vagy és olyan magot ültetsz el a lelkében, mely egy nap akár gyümölcsöt is terem.

Az Úrtól kérjük a bölcsességet, életünk bonyolult eseményei közepette, mikor, mit és hogyan cselekedjünk.

B.R.

Vissza