A titánok harca

A görög istenek harca az emberekkel elevenedik meg háromdimenziós térhatásban a mozivásznon. A görög mitológiát veszik alapul, akciódús jelenetekkel megspékelve.

Zeusz, a mindenség királya megharagszik az emberekre, mivel már nem imádják az isteneket, és ezért az alvilág istenét Hádészt szabadítja az emberiségre, hogy bosszút álljon. Viszont Zeusznak van egy gyermeke, aki félig ember, félig isten. Rajta múlik az egész világ sorsa.

A történetet nem akarom tovább ragozni, hanem kiemelek pár dolgot. Egyrészt a görög mitológia istenei ugyanolyan gyarlón viselkednek, mint az emberek. Nem tökéletesek, még Zeusz sem. Nincs meg bennük a tiszta szeretet. Ez is bizonyítja, hogy az ember fantáziája alkotta meg őket.

Az igaz, egy Isten viszont tökéletes, aki nem mitológiai történetek egyik közkedvelt sztárja, akit az emberek képzelőereje alakítgat. Tökéletes az Isten, és egy az Isten!

„Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.” 5 Mózes 32:4.

Ha az ember megnézi ezt a filmet, akkor jobban megtanulja értékelni a valós Urunkat.

A történet pedig nagyon sablonos és egyszerű. A hősök motivációi nincsenek lélektanilag mélyen kidolgozva. Szimplán a látványra, és az akciójelenetekre építenek a készítők. Például, élet-halál harc a sivatagban az óriás skorpiókkal.

A főhős Zeusz fia, Perszeusz bosszút akar állni az isteneken, mivel nevelőszülei meghaltak. Időközben egy gyengébb szerelmi szál is kezd kibontakozni, de végül egyszerű kiszámítható befejezést látunk.

Mindenki saját belátása szerint döntse el, hogy meg akarja-e nézni ezt a filmet, mely a háromdimenziós térhatáson kívül nem tud új élményt nyújtani.

B.R.

Korábbi filmkritikák »