Vakító fehérség

Különös gyilkosságok zavarják meg a kutatók mindennapjait a világ egyik legextrémebb helyén. A helyszín, az Antarktisz, ahol a kutatók egy kisebb konténervárosban élnek. A törvényt még egy ilyen kis közösségben is maradéktalanul be kell tartani, ezért velük él egy rendőr, aki nem mellékesen egy nő. Mielőtt mindenki hazautazna - mivel jönnek a sötét hónapok - megmagyarázhatatlan gyilkosságok történnek. A rendőrnő nem futamodik meg, hanem élete egyik legnagyobb kihívásának tartja az esetek felderítését.

A film fordulatai összességében könnyen kiszámíthatóak, így nem egy egyedi alkotás. Szimpla, egyszerű, gyilkossági történet, egy gyönyörű hófödte helyen. Viszont érdemes kiemelni a rendőrnő személyiségét, aki élete folyamán mindig azokban az emberekben csalódik a legnagyobbat, akik közel állnak hozzá. Például, az a rendőrtársa, akit titokban a maffia megvett, és árulása miatt, majdnem meghalt a rendőrnő. Ez természetesen mélyen érinti, és olyan mély sebet hagyott benne, amivel nem tud megküzdeni.

Velünk is sokszor előfordulhatott, hogy olyan embertől kaptuk a sebeket, akit szeretünk. Lelkileg ezt soha nem könnyű feldolgozni. Sok esetben egy életen át tartó harag lesz a másik iránt. Minden eset más, de bölcsen kell viselnünk, mert különben megmérgezheti a mindennapjainkat.

Először is sajnos senki sem tökéletes, és ebből adódóan, nincs olyan ember, akiben ne csalódnánk legalább egyszer az életben. Ha már ezt tudatosítjuk magunkban, akkor könnyebb feldolgozni. De ilyenkor jön az a mondat, hogy „Azért ez már durva, amit tett! Ezt soha nem gondoltam volna róla!” Természetesen nem mindegy, milyen mértékben bántanak meg minket, mert valóban a bizalom elszállhat egy pillanat alatt, amihez sok idő, és bizonyítás kell, hogy visszajöjjön.

Viszont ha valaki valóban megbánja, amit tett, akkor kötelességünk megbocsátani neki. Ha megbocsátunk, nem jelenti azt, hogy minden a régi, de nem tarthatunk örök haragot. Óvatosan újra kell építeni azt a kapcsolatot, és vigyázni arra, hogy még egyszer ne történhessen meg hasonló eset.

A filmben Stetko rendőrnőnek nem volt lehetősége újraépíteni a kapcsolatot. De az ő története nem is mindennapi eset. Mi viszont törekedjünk arra, hogy ne bántsunk meg másokat, és ha megbántanak, akkor azt helyesen kezeljük!

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” Máté 7:12.

B.R.

Vissza