Olvassunk együtt!

Nicky Cruz: Bandavezérből prédikátor

Igaz történet 18 részben

Bevezető | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10.
11. | 12. | 13. | 14. | 15. | 16. | 17. | 18. rész

4. rész

VÉRKERESZTSÉG

Néhány héttel később, este nyolc óra felé elindultam, hogy John papa csapszékébe menjek. Ott egy fiatal puertoricoi fiú támaszkodott és cigarettázott. Tinonak hívták. Már többször találkoztam vele és tudtam, hogy elsőrendűen kezeli a kést.

Azt mondta: "Hé, Nicky! Akarsz velünk jönni ma este? Gondolom, meg kell ismerned Carlost, a mi főnökünket."

Már halottam ezekről az estékről, de még soha nem voltam jelen és így készségesen mentem Tinoval törzshelyükre, egy sötét mellékutcába lévő apartmanház pincelejáratába, a lépcsőház alatt.

Szemeim csak nehezen szokták meg a homályos világítást. Az egyik sarokban egyetlen állólámpából jött némi fény. Ehhez járult még egy kis világosság, az utcáról, az ajtón át.

Mikor beléptem, párokat láttam, akik szorosan összefonódva, halk zeneszóra táncoltak. A fejüket egymás vállára fektették és lábuk a zene ütemére mozgott. A fiúk egyike a lány háta mögött borosüveget tartott a kezében. Tántorgott, mikor a lány nyakán át nagyokat húzott az üvegből.

Néhány fiú egy kis asztalnál ült és kártyával játszott. Mellette dohányoztak, és később megtudtam, hogy marihuánát szívtak. Az asztal közepén egy üveg bor állt.

A helység legtávolabbi sarkában amennyire távol csak lehetett a lámpától, két pár feküdt egy matracon. Az egyik aludt, a másik most felkelt, szájukat hosszú csókban egymásra nyomták és eltűntek egy mellékajtón keresztül.

Tino hunyorogva nézett rám. "Odabent ágy van. Gondoskodtunk róla, hogy mindenki, aki akarja, használhassa."

A lábam előtt hevert egy köteg magazin félmeztelen képekkel, természetesen nőkről.

Tino karonfogva tovább vonszolt: "Hé, idehallgassatok! Ez itt a barátom. Miért ne üdvözölnénk őt?"

Egy szőke lány lépett ki az árnyékból, mely az ajtó mellett volt és karon fogott. Szűk, fekete, feszes pulóvere volt és skarlátpiros szoknyája, és mezítláb volt. Átöleltem a derekát és invitáltam táncolni: "Babám, jössz velem egy körre?"

"Hogy hívnak?"- kérdezte, de mielőtt felelhettem volna, Tino közbevágott: "Nickynek hívják, ő a barátom és átkozottul jó verekedő. Talán velünk fog dolgozni."

A lány szorosan hozzám simult. "Oké, Nicky, ha olyan jól tudsz verekedni, mutasd meg, hogy táncolni is tudsz."

Éreztem, hogy a teste a tánc közben hozzám tapad. Kezemet a pulóvere alá dugtam a háta mögött, s még jobban magamhoz szorítottam. Hirtelen ellökött magától.

"Hagyd abba! José az én fiúm és darabokra tép, ha megtudja, hogy hozzám nyúltál."

Láthatta arcomon, hogy mennyire felindultam, s ismét nevetve vont magához. "Hiszen csak először vagy, ne siess úgy!"

Egy darabig még táncoltunk, aztán megnéztük a próbát, amit a fiúk késsel végeztek. Egyikük a fal elé állt, s a másik a lába elé dobta a kést. Ha a fiú közbe összerázkódik, az gyáva.

A fekete lány elhúzott. "Gyere velem meg kell ismerkedned egy fontos személyiséggel!"

Vele mentem egy mellékszobába. Egy sovány puertoricói ült, s a lába az asztalon, az ölében egy lány. Mikor meglátott azt kérdezte: "Mi van a fiúval?"

A lány azt felelte: "Ez az én barátom, Nicky! Tinó hozta, s azt mondja, hogy jó verekedő."

A sovány fiú kíváncsian nézett rám, aztán nevetve nyújtotta a kezét. "Jó estét Nicky, én vagyok Carlos, a Mau-Mau-k elnöke."

Rátettem a kezem laposan az övére, s azonnal visszahúztam, mint ahogy a gang szokása megkívánta.

Carlos a szoba sarkába intett és ott megláttam azt a fiút, aki annak idején a vurstlisnál volt. "Az ott Izráel, az alelnökünk."

Később megtudtam, hogy elnök és alelnök csaknem egyet jelent, és majdnem mindig egymás mellett állnak, hogy támadás esetén védjék egymást. "Hány éves vagy Nicky?"- kérdezte Carlos.

"Tizenhat."

"Értesz valamit a verekedéshez?"

"Hogyne."

"Megszórtál már valakit?"

"Nem." - mondtam sajnálkozva.

"Próbáltál már valakit megszúrni?"

"Igen."

"És mit csináltál a fickóval?"

"Semmit, csak azt várom, hogy újra találkozzak vele, és akkor megölöm."

Izrael közbeszólt: "Ide hallgass! Ha a mi gangünkhöz akarsz csatlakozni, olyanná kell lenned, mint mi vagyunk, de gyávákra nincs szükségünk. Ha velünk akarsz járni és nem vagy gyáva, jó, de ha kém vagy felvágjuk a hasad."

Tudtam, hogy igazat mond. Már hallottam, hogy saját gangje is megölt fiúkat, mert elárultak valakit.

"Kettőt kell megjegyezned"- mondta Carlos.

"Ha belépsz, az örökre szól. Másodszor: ha a bullok elkapnak és énekelsz, lecsapunk rád."

Izrael nevetett, "Na, fiú, még mindig hozzánk akarsz tartozni?"

"Hagyjatok három napot gondolkodni. Ha belépek, azt őszintén akarom."

"Oké, kicsi." - mondta Carlos.

Ki akartam menni, de Carlos utánam szólt. "Még egyet! Ha akárkinek megmondod, hogy hol vagyunk, így vagy úgy elbánunk veled. Megértetted?"

Bólintottam és elmentem. Kint az utcán megkérdeztem Tinót: "Mit gondolsz, belépjek?"

"Nem rossz üzlet. Ha velünk jársz, törődnek veled. Ha nem lépsz be, akkor törődnek csak igazán. Különben valamelyik ganghoz tartoznod kell, ha életben akarsz maradni ezen a környéken."

"Miféle gyerek ez a Carlos?"

"Rendes. Nem beszél sokat, de ha kinyitja a száját követik."

"Igaz, hogy az elnök minden lányt megkaphat?"

"Igaz. 75-en vannak, és az elnök kikeresi amelyiket akarja. Ha akarja minden napra másikat. Ez tetszik a lányoknak. Tisztesség, ha valaki az elnökkel jár. A gang tartja el az elnököt. Mindenek előtt, amit lopunk, abból elsőnek ő válogathat. Jó dolog elnöknek lenni."

"Mondd csak Tinó, ha te olyan jól tudsz a késsel bánni, miért nem te vagy az elnök?"

"Az nem nekem való. Az elnöknek nem szabad sokat verekedni, neki tervezni kell. Én jobban szeretek benne lenni a dolgokban. Elnök, nem, az nem nekem való."

Tinó visszament John papához, én meg haza. Mikor elképzeltem, minek nézek elébe, - az esték, a lányok, de mindenekelőtt a verekedések - a szívem gyorsabban vert. Megígértem Carlosnak, hogy három nap múlva választ adok, de már meg volt a válaszom.

Két nap múlva este újra a gang székhelyén voltam. Az ajtónál Carlos üdvözölt.

"Halló Nicky! Épp jókor jössz. Itt van még egy fiú, aki Mau-Mau akar lenni. Akarod látni a bevezetést?"

Bólintottam, s Carlos folytatta: "Talán ma meg tudod mondani, mit határoztál?"

"Hogyne" - mondtam - "verekedni akarok. Azt hiszem vagyok olyan kemény mint akárki más."

"Jó" - mondta Carlos - Előbb nézd meg, aztán te kerülsz sorra. Két módszerünk van rá, hogy lássuk, nem vagy-e gyáva. Vagy hallgatsz, míg az öt legerősebb fiú megver, vagy falhoz állsz és vársz a késre. Ha félelmet mutatsz, nem lehetsz tagja a gangnek. Kissé nyersen megy a dolog, de aztán tudjuk, hogy ember vagy a talpadon." Körülnéztem és felfedeztem a másik fiút, aki talán tizenhárom éves lehetett. Kicsi volt, s vékonyka.

Carlos megparancsolta, hogy csináljanak helyet. A fiúk a fal mellé álltak, csak egy oldalt hagytak szabadon, ahol a fiú állt. Carlos, rugós kést tartott a kezében, s azt mondta: "Most megfordulok, és húsz lépést teszek hátra, te ott maradsz. Aztán megfordulok és dobom a kést. Ha megmozdulsz, még ha a kés eltalál is, gyáva vagy."

A fiú bólintott. Carlos hátat fordított a fiúnak és lassan ment hátra a szobán. "Egy...kettő...három..." a sokaság ujjongani kezdett. "Add meg neki, dobd ki az egyik szemét! Hadd vérezzen a kicsi!"

A fiú a falhoz lapult, mint egy egér. Elsápadt, kezeit ökölbe szorította, s szemében kétségbeesés ült.

"Tizenkilenc...húsz." Carlos lassan megfordult és kezét a füléhez húzta. A többieken szinte vérszomj vett erőt. Abban a pillanatban, mikor Carlos a kést eldobta, a kisfiú a karjait az arca elé rántotta és felkiáltott: "Ne! Ne!" A kés a fejétől egy centiméterre fúródott a falba.

"Gyáva, gyáva!" - bőgte a tömeg.

Carlos dühöngött. Dobjátok ki!" - négy fiú odament, s megfogták a karjait és falhoz nyomták. A reszkető fiú előtt megállt Carlos. "Gyáva! Mindjárt tudtam, mikor először megláttalak. Tulajdonképpen, most meg kellene, hogy öljelek. Tudod, mit szoktunk csinálni a gyávákkal? Lenyessük a szárnyait, hogy többé ne tudjon repülni"

Kihúzta kését a falból. "Nyújtsátok ki!" - rendelkezett.

Mielőtt a fiú észrevette volna, elkapták és a fal mellé fektették. Carlos odaugrott és mélyen belevágta a kést a fiú vállába. Az felsírt fájdalmában. Carlos kihúzta a kést és a másik kezébe vette. "Látod?" - mondta és a kést a másik vállába döfte, - "jó balkezes vagyok!"

A fiú összeroppant, és kezeit kétségbeesetten szorította sebeire. Az inge teljesen elázott a vértől.

"Vigyétek ki!" - Parancsolta Carlos. Két fiú felragadta a padlóról. A fiú hátraszegte a fejét, s ordított fájdalmában. A fiúk kivonszolták a padlón át a járdára.

"Carlos megfordult és rám nézett. "Ki a következő?" - kérdezte. A többiek hallgattak. Most a sor rajtam volt.

Visszaemlékeztem, hogy Carlos azt mondta, választhatok a próbák közt. Úgy éreztem, hogy még mindig fel van izgatva. Ha most hagyom, hogy a kést rám dobja, meg fogja kísérelni, hogy szándékosan eltaláljon. Tehát okosabb, ha a második módszert választom.

"Van még itt egy gyáva?" - kérdezte Carlos.

Azt mondtam: "Nem félek, hol vannak azok, akik engem meg akarnak verni?"

Ha igyekeztem is jó fellépést mutatni, éreztem, hogy bensőmben a félelem növekszik. Inkább, akartam meghalni, mint gyávának mutatkozni. Carlos öt nevet kiáltott. "Mattie, José, Pacó, Owl, s még egy!"

Az egyik fiú mögöttem állt, őt nem láttam. Ez mögöttem elkiáltotta magát: "Hé, Nicky!" Megfordultam és ő felemelte az öklét az öv vonalában; fájdalom elviselhetetlen volt. Úgy éreztem, egy a vesém leszakad. Mikor a kezemmel a vesémhez kaptam, a másik fiú a gyomromba vágott úgy, hogy kimaradt a lélegzetem. Éreztem, hogy elesem. Testem a földre zuhant, s valaki a piszkos cipőjével az arcomba rúgott. Éreztem, hogy földes az ajkam. Állandó ütések és rúgások értek, s aztán fekete lett minden. Később éreztem, hogy valaki veregeti az arcomat: "Hé, ébredj!"

Mikor kezemmel az arcomhoz értem, éreztem a vért, s ez megbolondított. Aztán láttam egy kövér fiút, s öklömmel szájon vágtam. Kiabáltam és ott ütöttem, ahol csak értem.

Valaki lefogta a lábam és leszorította, míg a dühöm elpárolgott. Izrael nevetve hajolt fölém "Közénk való vagy Nicky! Minden lehetsz, de nem vagy gyáva, ez biztos!" - Valamit a kezembe nyomott. Revolver volt. "Mau-Mau vagy Nicky!"

Bevezető | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10.
11. | 12. | 13. | 14. | 15. | 16. | 17. | 18. rész