Olvassunk együtt!

Nicky Cruz: Bandavezérből prédikátor

Igaz történet 18 részben

Bevezető | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10.
11. | 12. | 13. | 14. | 15. | 16. | 17. | 18. rész

6. rész

ÉGETŐK

Ősszel meglátogatott Luis bátyám, aki Bronxban lakott, és kérte, költözzek hozzá. Az újságban olvasott a rendőrséggel való dolgaimról.

"Nicky, az életeddel játszol és ez veszélyes, halálos játék. Egy napon megölnek! Feleségem és én kérünk, költözz hozzánk!" Kinevettem.

"Ezt magad sem hiszed komolyan. Én senkinek nem kellek, már kezdettől fogva." "Ez egyáltalán nem igaz. Mind szeretni akarunk téged: Frank, Gene és mindnyájan." "Hallgass rám - mondtam. - Én nem kellek senkinek. Magadat is csalod, neked sem kellek, se Gewnek, se Franknak. Mamának és papának sem!"

"Most aztán hallgass!" - szakított félbe Luis. "Apa és mama szeretnek téged!" "Úgy? Hát akkor miért küldtek el hazulról? Erre felelj, okos fiú!" "Azért, mert nem bírtak veled. Olyan vagy akár egy vadállat! Olyan vagy, mintha állandóan valami elől menekülnél." "Igen? Talán előled is menekülök. Tudod, hányszor ült le a papa mellém és hányszor beszélgetett velem? Egyszer! Egyetlen egyszer beszélt a fiacskájával. Akkor beszélt nekem valami bolond madárról. Egyszer! Ez minden. Te nem tudsz engem meggyőzni arról, hogy szeret. Senki számára sincs ideje, csak saját maga számára van".

Luis felállt és ide-oda járkált:

"Nicky, nem tudsz egyszer már megokosodni?"

"Hát miért kellene hozzád költöznöm? Te éppen úgy, mint Frank, iskolába küldenél. Itt mindenem megvan. Van 200 fiúm, akik mindent megtesznek amit mondok, és 75 lány, akik velem jönnek, ha intek nekik a fejemmel. Annyi pénzt adnak nekem, amennyit csak akarok. Tisztelnek engem még a rendőrség is tisztel, ha csak félelemből is. Minek menjek veled. A gang az én családom, másra nincs szükségem." Luis késő éjszakáig az ágyam szélén ült, megpróbálta megmagyarázni, hogy egyszer minden másképp lesz. Azt mondta, hogy ha nem ölnek meg, vagy nem kerülök börtönbe egy napon, valamilyen szakmára lesz szükségem később, amihez most kellene tanulnom. De én azt mondtam, hogy ezzel ő ne törődjön.

Mikor aztán egyedül maradtam a szobámban, jelentkezett a félelem, amit addig olyan ügyesen elrejtettem. Az ágyban feküdtem és bort ittam, addig, míg többé semmivel sem törődtem. Ezen az éjszakán borzalmas, félelmetes álmaim voltak. Láttam papát, aki egy üregben megláncolva feküdt. Olyan fogai voltak, mint egy farkasnak és durva, bozontos bundája volt. Félelmetesen üvöltött és én szerettem volna odamenni hozzá megsimogatni, de féltem, hogy megharap.

Aztán jöttek a madarak. Luis arca mindig újra közeledett hozzám, közben egy madáron lovagolt, mely szabadon lebegett a levegőben. Aztán hirtelen milliónyi madár vett körül, amelyek a húsomat csipkedték és a szemem felé kapkodtak. Ha meg tudtam szabadulni tőlük, láttam, hogy Luis egy madár hátán az ég felé repül ismeretlen messzeségbe. Kiabálva ébredtem fel.

Így ment ez két évig. Amint elaludtam, láttam papát a sötétségben megláncolva és a madarak óriási rajokban leptek el engem. Féltem az esti lefekvéstől. Azt kívántam, hogy papa bárcsak idejönne és kiűzné belőlem a démonokat.

Éjszakáról éjszakára feküdtem az ágyamban ezt hajtogatva mindig: "Nincs menekülés!" Csak a gang őrzött meg attól, hogy elveszítsem az eszemet.

A Mau-Mau-k életem részévé lettek. Bár magunkban is elég erősek voltunk, időről-időre csatlakoztunk egy másik ganghez, 1955 telén meglátogattak minket Williamsburgból az "Égetők", és szövetséget ajánlottak fel.

Csaknem sötét volt már és néhányan együtt ácsorogtunk, hogy egy áruház kirámolását megbeszéljük. Felnéztem és láttam, hogy a sötétségből három alak jön felénk. Azonnal felfigyeltünk és odakiáltottunk: "Hé, mit akartok!?"

Az egyik így felelt: "Nickyt keressük, a Mau-Mau-k főnökét!

Ez trükk is lehetett. "Mit akartok tőle?"

"Bajban vagyunk és Nickyvel kell beszélnünk!"

Még mindig gyanakodtam."Mi az a baj?" "Én Willy vagyok" - mondta. Most már elég közel volt hozzám, hogy felismerjem.

"Én vagyok az Égetők főnöke. Segítségre volna szükségünk." Most már biztosabban éreztem magam: "Milyen segítségre?" "Hallottátok mit műveltek a Fantom Lord-ok Ike-kal?" - a fiúra mutatott, aki mellette állt. Hallottam. Minden újságban benne volt. Ike 14 éves volt és a Keap-Streeten lakott. Két másik fiúval játszott az utcán, mikor a Fantom-Lord-ok előbukkantak. A másik kettőnek sikerült elmenekülni, de Ike-t elkapták. Ott - az újságok szerint - megkötözték és eszméletlenre verték. Akkor benzinnel leöntötték a kezeit, meggyújtották és otthagyták eszméletlenül feküdni az utcán, míg végül egy rendőrjárőr felvette. Megnéztem a fiút, akit Willy Ike-ként mutatott be. Kezei és karjai be voltak kötözve, arca borzasztóan ki volt készítve.

Willy tovább folytatta: "Ti vagytok az egyetlen gang, akik segíthettek rajtunk. Testvér-gang lehetnénk. Mindenki fél tőletek és a ti segítségetekre van szükségünk, hogy a Fantomokkal el tudjunk bánni. Ha nem bosszuljuk meg Ike-t, gyávának fognak minket tartani. "Minden gang ismerte jó hírünket verekedés tekintetében. Most első ízben kérte valaki a segítségünket és mi szívesen teljesítjük.

"És ha nem segítünk?" "Akkor elveszítjük területünket a Fantomoknál. Tegnap este már nálunk voltak és felégették az üzletünket." "A ti drogboltotokat? Jó, fiam. Akkor én felégetem a Fantomékét is. Mindet! Holnap este elmegyek hozzátok és megbeszéljük, hogyan bánjunk el ezekkel a fickókkal." Másnap este a sötétség beálltával elhagytam a szobámat és átmentem Williamsburgba. Útközben a tagok közül tízet felvettem. Mikor átléptünk az idegen területre, azonnal éreztük a feszültséget, ami a levegőben lógott. Hirtelen üvegekkel meg kövekkel dobáltak meg bennünket. Szerencsére rosszul céloztak és mi gyorsan elrejtőzhettünk a kapualjban a kő és üvegzápor elől. Társaimnak megparancsoltam, hogy várjanak és felmentem a lépcsőn a tetőre. A legfelső emeleten találtam egy létrát. Mikor felmásztam rajta, egy nyíláshoz értem és láttam, hogy a fiúk az oromzat mögött hasalva néznek le az utcára. Kettőjük mögé osontam és a vállukra ütöttem. Ijedtükben felkiáltottak és majdnem leestek a tetőről.

Aztán tágra nyílt szemmel bámultak rám.

"Ki vagy te?" - kérdezték.

"Jó napot gyerekek! Nicky vagyok. És ti?"

"Ki az a Nicky?" - tört ki az egyik.

"Én vagyok a Mau-Mau-k főnöke. Segíteni akarunk nektek, feltéve ha előbb nem öltök minket meg. Hol van a főnökötök? Hol van Willy?" Willy egy másik ház tetején volt. Odavezettek hozzá.

Willy elmondta hogyan akadályozták volna meg a Fantomok bevonulását területükre. Ma este minden nyugodt, de senki sem tudja, mikor bukkan fel az ellenség, hogy verekedést kezdjen.

Willynek revolver volt a kezében, de a többinél nem lehetett fegyvert látni. Meghallgattam terveiket, aztán kezdett kibontakozni az enyém.

"El vagytok veszve, ha védekezésre hagyjátok magatokat szorítani. Egész másként kell ezt csinálni. Nekik kell menni." Elhallgattam és vártam szavaim hatását. Aztán folytattam: "És semmi lövöldözés!" A bandában mozgolódás támadt. "Semmi lövöldözés? Akkor hogy tudjuk legyőzni őket?" "Hangtalan fegyvereket kell használnunk." Elővettem egy félméteres bajonettet, kihúztam hüvelyéből és a levegőbe emeltem. A körülállók elismerően füttyentettek a foguk között.

Újra Willyhez fordultam: "Szükségem van az öt legjobb fiúdra és tőlünk is viszek még ötöt. Holnap este átmegyünk a Fantomékhoz és beszélünk a főnökükkel. Valószínűleg nem szívesen veszik, ha a Mau-Mau-k ellenük mennek. Megmagyarázzuk hogy testvér gangek vagyunk és ha nem hagynak békében benneteket, számolniuk kell a következményekkel. Akkor leégetjük az ő üzletüket, hogy lássák, komolyan vesszük a dolgot. Mit szóltok ehhez?" Mind egyszerre kiáltották: "Helyes! Majd megmutatjuk nekik! Kikészítjük őket!"

Másnap délután öt fiúnkkal elmentem és az Égetők területén, a White Street-en lévő drogüzletüknél találkoztunk. A néhány nap előtti dúlás nyomait már rendbe hozták. Az égetők közül öten, köztük Willy is, már vártak ránk. Beszéltem a tulajjal is, mondtam neki, sajnáljuk hogy a Fantom Lordok lerombolták a boltját. Gondoskodni fogunk róla, hogy a jövőben többé elő ne forduljon. Aztán megkértem, őrizze meg a bajonettemet, míg visszatérünk.

Körülbelül öt óra volt és kevés eső szitált az alkonyatban, mikor beléptünk a harmadik utcába, Fantomok területére. Öten az ő édességboltjukban voltak és nem tudtak elmenni, mert mi elfoglaltuk a bejáratot.

Mindnyájan a kabátzsebünkbe dugtuk a kezünket mintha fegyver lenne benne, és én a fiúkhoz mentem, akik az asztal mellett álltak.

"Hol van a főnökötök?" - kérdeztem. Egy ravasz kinézésű fiú, akinek fekete szemüvege volt, válaszolt: "Freddy a vezető." "Közületek melyik a Freddy?" Egy körülbelül 18 éves fiú, rövid fekete hajjal, válaszolt: "Én vagyok. És te ki vagy?" Még mindig zsebre dugott kézzel álltam előtte, felcsaptam a kabátom gallérját: "Én Nicky vagyok, Mau-Mau-k főnöke. A gangjeink most barátok lettek és azt akarjuk, hogy megszűnjön a háborúság" "Oké" - szólt Freddy. "Üljetek le, hogy mindent megbeszéljünk." Oldalt mentünk hogy beszélgessünk, de az egyik fantom szidalmazta Willyt. Még mielőtt tehettem volna valamit, Willy kirántotta rugós kését zsebéből. A másik fiú ahelyett, hogy visszakozott volna, nekiment az esernyőjével. Az élesre köszörült hegye Willy bordáját találta el. Az egyik Égető felkapott egy cukorszórót a pultról, és az esernyős vállához vágta.

"Hé, nyugi, nyugi!" - kiáltotta Freddy, de már senki sem hallgatott rá. Hozzám fordult: "Tartsd vissza őket!" "Ezt neked kell tenned. A te fiaid kezdték." Ebben a pillanatban valaki a koponyámra ütött és hallottam amint az üveg nagy csörömpöléssel a fali tükörben kötött ki.

Odakint a rendőrség autója állt meg szirénázva. Két egyenruhás szállt ki, nyitva hagyták az ajtót és gumibotokkal beviharzottak az üzletbe. Mint egy jeladásra, az összes fiú kirohant az utcára és odakint szétszóródtak az autók közt.

Egy rendőr mögöttem termett, de én egy lisztes edényt húztam a fejére, s így időt nyerve, el tudtam tűnni.

Most már elkerülhetetlenné vált a harc. Másnap este több mint száz Mau-Mau gyűlt össze az Égetők területén. Willy körülbelül ötven fiút hozott magával és együtt meneteltünk az út közepén a Fantom Lordok felé.

Charlie Cortez, a Mau-Mau-k egyike, az egész múlt héten heroint használt és most verekedni akart. Mikor az üzlethez értünk, felrántotta az ajtót és megragadta az egyik Fantomot, aki kiakart jönni. Beleszúrta a kését, de elhibázta és tovább adta nekem.

Nevettem. A botorkáló fiút fejbe vágtam, hogy a fájdalomtól felkiáltott. Miközben a földre rogyott, még egyszer megütöttem és a feje körül vértócsa keletkezett.

"Halljátok, fiúk!" - kiáltott valaki. "Leégetjük az egész utcát!" A fiúk magukon kívül voltak. Egyik részük behatolt az üzletbe, a többiek a mellette levő játékterembe mentek. Engem az áradat az üzletbe sodort, az ólomcső még mindig a kezemben volt mindent ütöttem vele, ami a kezem ügyébe került. Az ablakdeszka már törött volt, s láttam, hogy a tulaj a pult mögött lapult. Valaki előhúzta a zeneszekrényt és én körülugrálva összetörtem a csővel. Piások már az asztal mögött voltak, kidobták az árut a fiókokból és az üveget és tányérokat. Valaki kirámolta a kasszát és aztán két Fantomot, alapos verés után, kidobták az ablakon keresztül az utcára.

Kirohantam, az arcom csupa vér volt, mert egy üvegszilánk eltalálta. A játékteremben mintegy ötven fiú volt. Elforgatták az asztalokat és összetörték a biliárdbotokat, most a golyókat dobálták a kirakatüvegbe, de az utca másik oldalára.

Néhány fiú egy parkoló autó körül ugrált, míg a kocsi teljesen roncs lett. Mind nevettek, ugráltak és kiabáltak az örömtől.

Szirénák kezdtek üvölteni és rendőrök özönlöttek minden oldalról. Ez jel volt a visszavonulásra. De a rombolás megszállottsága annyira a hatalmába kerítette a fiúkat, hogy már a rendőrökkel sem törődtek.

A kocsik egyike a háztömb közepéig jött, de a rendőrök nem tudták kinyitni az ajtókat, mert a fiúk körülvették az autót, üveggel betörték a szélvédőt és a fényszórókat. Felmásztak a kocsi tetejére és letörték az antennát. Az egyik fiú rálépett a szirénára, mire az letört és a földre esett.

Az utca végén más rendőrautók jöttek. Több mint 150 fiú kiabált, megrohanták az autókat és betörték az ablakokat. A rendőrök cserepekben, törmelékekben gázoltak és csapkodtak gumibotjakkal. Láttam amint Charlie az utca közepén két rendőrrel verekszik. Segítségére siettem, de lövéseket halottam és tudtam, hogy legfőbb ideje biztonságba vonulnom. Berohantunk a házakba, a lépcsőkön fel az emeletre, fel a tetőkre. Percek múltán már senki sem volt az utcán. Csak a rombolás maradt ott. Nem volt kocsi, ami sértetlenül maradt volna. Az üzlet teljesen romokban, a játékterem nemkülönben. A szemközti oldalon betörték a bár ablakát és a kirakatban nem maradt egy üveg whyski sem. Valaki felvágta az egyik autó ülését és meggyújtotta. A rendőrök megkísérelték eloltani, de a kocsi még akkor is égett, mikor már rég eltűntünk.

Mindenki elmenekült, kivéve Charliet. Három év börtönre ítélték.

De a Fantom Lordok nem merészkedtek többé az Égetők területére.

Bevezető | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10.
11. | 12. | 13. | 14. | 15. | 16. | 17. | 18. rész